Tegnap felelős szülőkként elmentünk egy órás AIDS-tesztre, amúgy is ezen szorongtam már mióta, a terhesség meg jó apropó, mégse kéne megbetegíteni mindenféle taszilókat, szóval elmentünk, förtelmesen éreztem magam, egy tűfóbiásnak a vérvétel amúgy is maga a halál, bár mióta rájöttem, hogy igazából attól vagyok rosszul, ha a vénámat tapogatják és mindig kifejezetten kérem, hogy a kézfejemből vegyenek vért (ezen a vérvevő nénik mindig teljesen elképednek, mert szerintük az nagyon fáj), azóta egész kellemes elfoglaltság a vérvétel, az adrenalin amúgy csodásan tompítja a terhességi tüneteket, az idegtől még hányingerem se volt; az egy órás várakozási idő alatt lepergett előttem az egész életem, az összes baromság amit az elmúlt években csináltam, majd háromnegyed óra után arra jutottam, hogy a legjobb nem dugni, vagy ha mégis, hát csak szüzekkel...a laboros nőci szerencsére kedvesen feloldotta az utolsó perc rettenetét: már messziről integetett, hogy mindkettő negatív, hurrá, végre koncentrálhatok egyéb rettegéseimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.