“Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.”

Lehet, hogy nem szép dolog - de azt hiszem természetes - , de rettentően haragszom az apukámra.
Azt érzem, hogy cserbenhagyott, elárult minket, hogy nem szeretett eléggé, hogy nem érdekeltük eléggé. És folyton azon is gondolkozom, hogy az anyám mennyire akart élni, de hiába, az apám meg nélküle már nem akart élni és egy csomó időt elpazarolt, aztán eldobott.
És igen, azon is sokat gondolkozom, hogy ez igazából mennyire romantikus, hogy egy nagy szerelemnek talán így kell véget érnie, ugyanakkor bármit megtennék, hogy a szüleim története máshogy végződjön.