kedd, február 08, 2011

(s)iker vol. 2871441

Közben egyébként egyfolytában imádkozom.
Igen? És mit mondasz?
Hogy kérlek, kérlek istenem, add, hogy a Léna ne ébredjen fel fél háromkor.

Á, nyilvánvaló, hogy nincs isten. Léna folyton felébred. Marcika viszont időközben mintagyerekké nőtte ki magát és szunyálna akár délig is szerintem, ha Léna baba nem üvöltene mint a sakál az éjszaka közepén.
Bizony, megkezdődött a kiságyba szoktatás; tehát amit a bölcsőkben elértünk (hogy volt, hogy tíz órát lenyomtak éjszaka kedves arccal), azt sajnos most kezdhetjük újra kialakítani, igaz, csak Léna a gyenge láncszem, de ő nagyon kemény, nem adja fel, a doki tegnap drama queen-nek nevezte, na jó, nyilván volt kitől örökölnie, khm...Marcika, a drága kisfiú viszont rámosolygott a dokira, aki lelkesen azt mondta, hogy biztos nagyon jó kis társ lesz majd később, meg hogy olyan nyugodt, hogy simán elüldögélne egyedül a verandán, Margarita koktélt szürcsölve. (Ja, a doki jó fej).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.