dolgok

Olyan vicces ez a keresztnevezés itt: tudjátok, írtam már, hogy az ingatlanügynök a lakókomplex menedzsmentjének tagjairól a keresztnevükön nyilatkozik - Jessica szerint felszabadul egy lakás szeptembertől, meg ilyenek -, de most még abszurdabb dolgot fedeztem fel. A CA-ügy tárgyalásáról tudósító riporterek a vádlott csajt rendszeresen Casey-ként emlegetik és mostanában Jose Baez nevű ügyvédjét is egyszerűen csak Josenak nevezik, teljesen idétlen.
Amúgy meg a yahoon a félig boldog házasokról olvastam: az ilyen házasságokban nincs különösebb balhé, nincs különösebb szenvedély, az ilyenek kicsit unják egymást, de annyira azért nem, hogy elváljanak.
Én is sokat gondolkodom azon, hogy mitől működik egy házasság és arra jutottam, hogy az elhatározástól. Azért működik, mert a felek működtetni akarják. Tudatosan élnek benne, tudatosan nem hűtlenek, tudatosan nem hagyják magukat elcsábulni, tudatosan szeretik és tisztelik a másikat.
Ilyen egyszerű? Nem, ez egyáltalán nem egyszerű, ez piszok nehéz; ösztönösnek lenni ugyanis sokkal egyszerűbb: csalni sokkal egyszerűbb, mint hűségesnek lenni, sokkal egyszerűbb hagyni, hogy az érzéseink rángassanak, mint józannak maradni, sokkal egyszerűbb valami izgalom után nézni, mint életet lehelni az esetleg éppen/már mozdulatlan kapcsolatainkba. Pont olyan ez, mint egy cipőt megcsináltatni: újat venni sokkal egyszerűbb, mint a régit cipészhez vinni, kivárni, mire kész lesz és végül elfogadni, hogy már sosem lesz olyan szép, mint újonnan, hiába pofozták ki egy kicsit.
Persze nem azt mondom, hogy bármi áron együtt kell maradni mindenkinek, de annak, aki igaz szerelemből és mély elkötelezettséggel házasodott, annak, aki igazi barátja a házastársának, annak szerintem érdemes józanul elhatároznia magát és kitartani, majdnem bármi áron.