Tudom, már sokat beszéltem erről - és nem azért csinálom, hogy bosszantsam a kevésbé szerencséseket -, de teljesen lenyűgöz, hogy mennyire jó alvók a gyerekeink. Egyszerűen alszanak, ha bekerülnek az ágyukba. Csak így. Simán. Mostanában már sorakoznak is az ágyuk mellett, mikor a lefekvésről magyarázok és soha semmi nyafogás, sivalkodás, nem akarok-hiszti, semmi - bezsákolom őket, esti mese, esti vers, esti dal (néha mindketten éneklünk nekik, akkor elalélnak a gyönyörűségtől), néha Marci gitározik nekik, aztán puszi-puszi, viszlát.
Ráadásul sokszor akkor esek neki a konyhának, néha a főzésnek meg a reggeli gyümölcsjoghurt gyártásnak, amikor kijövök tőlük - a konyha pedig közvetlenül az ő szobájuk mellett van.
És zajongok, pakolok, mosogatok és bőgetem a turmixgépet, jó sokáig, mert a száz kiló gyümölcsöt nehezen aprítja fel és ezek a csodálatos, zseniális, áldott jó gyerekek egy szót se szólnak, merhogy a jelek szerint alszanak...és alszanak, pedig folyton jön a foguk és alszanak, ha ömlik a taknyuk és lázasak, egyszerűen olyanok, mint akik tudják, hogy az éjszaka, az bizony alvásra való és aludni fontos és jó.
Pedig milyen gyötrelmesen kezdődött az egész: eleinte, ha két percre bekerültek az ágyba, hát keservesen sikoltoztak, Léna egy csomószor a zenélő hintában aludt, amúgy meg mindketten az autósüléseikben, teljesen el voltam keseredve, hogy mi lesz velük, hogyan szoknak majd az ágyba, aztán valahogy pillanatok alatt történt az egész - igaz, hetekig szoktattam őket délelőtt meg délután az ágyukhoz, erőltettem, hogy ott maradjanak, trükköztem zenélő forgó izével, meg ilyen-olyan párnákkal - és elég hamar nemcsak beleszoktak, de szeretni is kezdték az ágyukat, aztán úgy négy hónapos koruk körül még keltem hajnali ötkor etetni, utána egyre inkább már hétkor-nyolckor, most meg egy mukk nélkül alszanak kilencig, sokszor tovább is.
Nem kellett ehhez semmi hókuszpókusz, sőt, szerintem pont a puritánság az egésznek a titka, meg talán az, hogy hiába hisztiznek nagy ritkán, sose engedünk nekik, nem vesszük ki őket, ha valaki rosszul alszik, azt szigorúan az ágyában vigasztalgatjuk...semmi hisztérikus altatás, ringatás, semmi porszívó bekapcsolás - csak néha a turmixgép, hehe -, meg autóztatás, van puszi, meg simogatás meg szeretgetés, de az csakis az ágyban. És igen, azt hiszem a titok része még a kialakult rend is, az, hogy mindig tudják, hogy mikor mi következik, a napi rutin szerintem nagyon fontos nekik.
Szóval jó ez nagyon, iszonyú sokat segít, mert szerintem már halott lennék, ha születésük óta éjszakáznom kéne, az első négy hónap így is nagyon kegyetlen volt, sose felejtem el, ahogy napi két óra alvással, a fáradtságtól reszketve és zokogva etettem őket, pocsék volt, így egyszerűen.
Szóval szerintem ez most az ő ajándékuk az egy év brutalitásért - biztos megbeszélték egymással, hogy nyolc hónap okádás, négy hónap nemalvás után kedves édesanyjuk megérdemli a kellemes estéket.