Ja, ha már blogolás, gyorsan a kommentekről: sokan kérdeztétek, hogy miért nem lehet már kommentelni. Nos, azért nem lehet, mert belefáradtam a magyarázkodásba, a vitázásba, a fikázásba, hogy minden szavadat félreértik, belefáradtam, hogy a kommentelők mindig, mindent jobban tudnak. Nem kell jobban tudni, nem kell megmondani, majd én tudom, majd én megmondom. Lehet, hogy később újra lesz kedvem harcolni, magyarázkodni, vitázni, lehet. A mostani élethelyzetemben viszont ez olyan távoli és fölösleges és mindenekelőtt annyira végtelenül fárasztó.
Mivel megint sokan kérdeztek erről, ezért azt hiszem újra aktuális elmondanom, hogy mi is a baj szerintem a kommentekkel. A fenti idézet egy tavaly nyári postból való és még mindig teljesen igaz, kiegészítve még azzal, hogy mindenkinek a kommentnélküliség az érdeke: ti nem beszéltek hozzám fölöslegesen, én meg nem pazarlok sok energiát fölösleges megjegyzésekre.
Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ti, úgy általában fölöslegesen beszéltek, inkább azt mondom, hogy az ember hajlamos fölöslegesen megszólalni, ha lehet valahol kommentelni. Aki tényleg mondani akar valamit, az úgyis ír nekem.
Meg mittomén: valahogy kifejezetten ízléstelennek tartanám, ha mondjuk a szüleim halálával kapcsolatban bárki kommentelne. Nem is tudom, ez valahogy nekem olyan, mint...mintőőő zsíros kenyeret enni karácsonykor. Na jó, ez meg aztán végképp idétlen (és ízléstelen) hasonlat, ha már, de értitek, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.