Lénike ma volt utoljára az imádott művészi tornáján, szegényke, zokogva elbúcsúzott a torna néniktől és bizony nekem is könnyes lett a szemem egyrészt mert sajnálom szegényt, olyan nagy változás ez neki, annyi mindent szeret és megszokott már itt az oviban (Marcikát meg kifejezetten féltem, ő nagyon érzékeny minden ilyesmire), másrészt mert sajnálom magamat: ma bent voltam az iskolámban és olyan szeretettel fogadtak, olyan kedvesek, olyan ismerősök voltak, de hiába, mert nekem megint meg kell szoknom egy új közösséget, új arcokat, új neveket, új rigolyákat; el kell fogadtatnom magam és ezek mind-mind ijesztő dolgok, mert bár mindig vonzott az ismeretlen és alapvetően változás junkie vagyok, bizony én is öregszem, az állandóság meg olyan finom puhán melengeti az embert, olyan kellemes, olyan otthonos.
Jó lesz az:) Lénike milyen szépséges!
VálaszTörlésBiztos jó lesz, én nagyon remélem.:)
TörlésLéna gyönyörű, mit tagadjam:)
Jaj, ez most nagyon rezonál velem. Én is megkaptam az új állást, költözünk hamarosan, viszem a két gyereket másik iskolába, és folyton görcsölök rajta, hogy mekkora felelősség ez az egész, basszus.
VálaszTörlésÚj otthont berendezni, új munkahelyet megszokni, és két gyereket beszoktatni új helyre. Mindezt nagyjából egyszerre, és egyedül. Hát na.
Hova költöztök?
TörlésEdinburghba.
TörlésJaj, de édes :))))
VálaszTörlésUgye?:)
TörlésItt is mondom, hogy hogy néz már ki ez a gyerek! :)
VálaszTörlésAmikor a kedvesek-ismerősök jutank eszedbe, akkor ugorjon csak be a sok szar is, úgy hátha könnyebb lépni... :)
Hát elég szép kis nőci, én nem tagadom:)
TörlésIgen, mondjuk a hetedikeseim nélkül szuperszép az élet, sokat gondolok erre is, ez segít:)
Jaj de szep!
VálaszTörlésBizony!:)
Törlés