Mielőtt totálisan végkimerülnék és a szorongástól különböző rákok ütnék fel a fejüket idő előtt, úgy döntöttem, hogy félévet halasztok, úgyis hányinger lenne sötét novemberi hajnalokon - szombatonként! - négy órát utazni az egyetemre meg vissza; ráadásul olyan súlyosan hárpiásodtam már az idegtől, hogy félő volt, hogy a családom rémületében Kamcsatkára költözik.
Szóval jövő nyárra lesz fordítói diplomám vagy mim és úgyis az lesz a game changer nekem, mert szinte biztos vagyok benne, hogy következő évre megkínálnak valami osztályfőnökséggel, azt meg kizárt, hogy elfogadjam (látom mit küzdenek a nyomorult osztályfőnökök, hát egy nagy túróst leszek hajlandó erre).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.