Fenékig

Ma reggel leestem itthon a lépcsőn és egész sokáig szánkáztam is lefelé, úgyhogy a tanári kiránduláson (amit végül a mindenféle tiltakozás miatt sokkal kevesebb pénzből hoztak ki máshol) már csak fél seggel fél szívvel vettem részt több okból.
Végül egész jó volt, többekkel folytattam érdekes, értelmes és egészen mély beszélgetést, plusz meglepő módon, hirtelen találtak egy alapítványt (hol? és eddig miért nem?), ami állta a cechet.
Most az ágyban fekszem valami nagyon furcsa pózban és szenvedek: milyen nevetséges volna, ha kiderülne, hogy eltört a seggem.