Elvileg TGIF

Holnap szalagavató és osztályfőnök-helyettesként virágot osztok majd a kölköknek.
Már vagy négy outfitet végigpróbáltam, egyik sem tetszik igazán. Legszívesebben egy fekete kukazsákot húznék magamra (a színpadon valahogy félszeg vagyok).
Nem értem, a saját szalagavatómon hogy voltam képes táncolni (aznap voltam egyébként 18 éves, de rég volt, jézus), most is úgy izgulok, mintha én is fellépnék, pedig csak keveset kell a színpadon állnom puszit és virágot osztogatva.

Furious anger

Tegnap Léna lehajolt, hogy megkösse a cipőjét, meg pakolászott is kicsit mikor az osztálya ebédelni indult és mire felnézett, a tanítónéni valahogy véletlenül bezárta a terembe.
Mivel ugyanott ebédelnek a gimisek is, meg a tanárok is, ezért rendszeresen találkozunk edédidőben, úgyhogy nekem rögtön feltűnt, hogy Léna nincs sehol; kerdésemre, hogy mégis hol lehet, a drága tanítónéni csak a vállát vonogatta.
Erre elkezdtem keresni - milyen jó, hogy ott dolgozom és elvégzem a tanítónő munkáját is, hát nem?  Tiszta szerencse, hogy nekem probléma, ha eltűnik a kislányom -, de nem volt sehol, majd egyszer csak jött Marcus az osztályterem kulcsával (a tanítónéninek eszébe jutott, hogy biztos bezárta oda, hát nem cuki?)
Oké, odamentünk és páran már ott álltak és mondták, hogy valaki be van zárva es dörömböl meg kiabál.
Mikor kinyitottam, ott bömbölt szegény Léni a helyén, jaj, olyan rossz volt, biztos nagyon megijedt.
Rohadt dühös voltam, de órám kezdődött, úgyhogy csak csúnyán tudtam nézni a tanítónénire, aki cseszett bocsánatot kérni mondjuk legalább Lénától, aztán ma reggel, mikor Marci kérdőre vonta, hogy mégis hogy gondolja, hogy azt se mondja, hogy bú, csak elkente az egész témát, mondván, hogy van ilyen.
És persze, van, megesik és szerencsére nem történt nagy baj, csak az ő utólagos reakciói nagyon nem tetszenek (és nem ez az első eset csúnya reakcióból), úgyhogy ma megint nagyon elkezdtem gondolkodni azon, hogy tán a gyerekeimnek nem ebbe az iskolába kéne járnia (Marcika nemrég kapott egy intőt valami hisztirohama miatt, na az ő viselkedése a másik remek probléma és szerintem nehéz lesz orvosolni).


PS: Miután kiszabadítottam Lénát, az órám után kimentem az udvarra, hogy megnézzem, hogy megvidámodott-e és annyira édes volt, azt mondta, hogy finom ebéd volt, kár lett volna kihagyni.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az"

Tegnap a nagynéném (apukám testvére, ki más?) bevett egy jó lórúgásnyi altatót; egészen a toxikológiáig jutott, pedig meghalni akart.
Mikor meglátogattam a kórházban - mert gyorsan berohantam még a suliból -, arról zokogott nekem, hogy neki még meghalni sem sikerül (évtizedek óta súlyos beteg egyébként, szerintem már kb 30 éve is késő lett volna, hogy antidepresszánst kezdjen szedni.)
Borzasztó szomorú az egész, ma halálosan bamba voltam az iskolában, mert egész nap az öngyilkos családtagjaim jártak a fejemben.
Egyébként az egész családom durván pszichiáter-és pszichológus ellenes (ráadásul a nagynéném totálisan elutasított mindig mindent, amitől lelkileg egy kicsit is jobban lett volna): mikor az apukám még élt, de szörnyű állapotban volt az anyám halála miatt, akkor megpendítettem, hogy mi lenne, ha elmenne egy gyászcsoportba és az ott lévő hasonszőrűekkel megosztaná a fájdalmát; na, az egész család egy emberként ugrott rám, hogy én mégis hogy képzelem, hogy az ilyesmi bárkin is segíthet?! Egyébként igazuk van, valószínűleg a terápiát zsigerből elutasítókkal tényleg semmit nem lehet kezdeni.

Istenem, hogy hiányzik egy ilyen vasárnapi ebéd fölött beszélgető, gyerekeket nyaraltató, viszonylag stabil lelkiállapotú család* az életemből!


* többek szerint ilyen nem létezik

nem tudja, tanítja vol.45378923

Muszáj beszélnem róla, mert leírva is látnom kell, hogy elhiggyem: a tanárok tevékenységét (folyosói ügyelet, napló adminisztrálás, órák minősége, pontos reggeli érkezés és órakezdés) ezentúl pontozni (!!) fogják.
Gondolom annyira nincs tanárhiány, hogy nem gond, ha pár tanárt elüldöznek majd ezekkel a módszerekkel.
Ha engem kérdeztek, ez egyszerűen beszarás.




PS: Kíváncsi vagyok, hogy mikor szüntetik be például a nyári szünetet.

(S)iker vol.564378912

Ma csak öt órám volt, úgyhogy korán felpakoltam a gyerekeket és hazajöttünk, Marci is itthon volt, mert a mázlista tud itthon is dolgozni.
Leckeírás előtt kicsit beszélgettünk és szóba került Karinthy, meg a Tanár úr kérem. 
A beszélgetés vége az lett, hogy egy csomó részt felolvastunk belőle a gyerekeknek, akik időnként gurultak a nevetéstől, tök jó fejek, olyan büszke vagyok rá, hogy jó humoruk van.

TGIF

Ah, két bemutató órát már letoltam, hétfőn lesz még egy utolsó. A héten az egyik kollégámmal csúnya konfliktusba keveredtem, aminek kapcsán azt fontolgattam, hogy felmondok, mert amúgy is nagyon elegem van, aztán sokat beszélgettem Marcival, aki türelemre intett (mint mindig), Marcika meg elkezdte mondogatni, hogy inkább másik osztályba/iskolába szeretne járni, hiába, a bajok csőstül jönnek...

Léni különkiadás vol.67432789

Léna hetedik lett a matek versenyen, úgyhogy mehet a Zrínyire, nagyon menő.

Marcus különkiadás vol.453781267

Marcuskának végre hasznosították a fölös energiáit: a napköziben azért nem csinált leckét, mert ő magyarázta és gyakoroltatta a többiekkel az óra leolvasását (!!).
Hálálkodva jöttek oda hozzám a tanító nénik a valakik, akik a gyerekekre vigyáznak (nincs napközis tanáruk, ezért valami pénzügyes nőci (!) van velük délutánonként; de tényleg nincs tanárhiány, röhögnöm kell), hogy Marcika (és persze Léna, de ő Miss Tökély, úgyhogy ez egyértelmű) nélkül nem tudták volna mindenkinek elmagyarázni, mert túl sokan nem értik és külön megdicsérték, hogy mennyire türelmes és kedves.
Szegény drága kisfiam, imádkozom, hogy ne menjen tanárnak (sajnos egyértelmű tanárvénája van, imád magyarázni és feladatokat gyártani meg Lénának parancsolgatni és jegyeket osztani).
Előző nap egyébként megint valami oltári balhéba keveredett az udvaron; már lassan laposkúszásban közlekedem az iskolában, mert Marcika folyton valami botrányos dolgot művel, hisztizik, káromkodik, üvölt a többiekkel, rémes.
Járunk szorgalmasan a pszichológushoz, de hogy lesz-e bármi látszatja, arról fogalmam sincs.




PS: Léna pedig volt iskolai matekversenyen; nagyon remélem, hogy mehet az országos fordulóra is, mert imád matekozni és furcsa módon versenyezni is...

I miss my own edge*

és különben is imposztor-szindrómám van így a bemutató órák előtt.

Kívánjatok nekem sok szerencsét!




* ahogy elnézegettem az unokahúgom, rájöttem hirtelen, hogy mi hiányzik a gyerekes létemből


PS: Marci  megtanulta  gyakorolja a kedvemért a Holdfény szonátát, úgyhogy nem lehet okom panaszra.

slave to the wage vol.54789235

Majd egyszer írok, de valahogy most az van, hogy non-stop dolgozom.
A tanmenet mizériát* felváltotta az 'átállunk az e-naplóra**, januárig vezessünk kettős könyvelést' és 'tartsunk ezer bemutató órát, mert lasszóval fogjuk a diákokat'-mizéria.
Az elmúlt hetekben két kollégám is felmondott; istenem, milyen igazuk van!



* a legújabb az, hogy pontozzák a tanmenetet
** a világ legszarabb e-naplóját vezetik be központilag, hányok tőle