Így, hogy van egy kertünk, én szerintem bármeddig bírnám, hogy itthon kell lenni, ideális remete vagyok.
Szerintem amúgy a börtönt is jól viselném: bent is elvagyok hosszú napokig, fel sem tűnik, ha nem mehetek ki.
Ha jobban belegondolok, az életem nem nagyon különbözik a mostanitól amúgy sem; mivel a bébiszittereink kb sosem érnek rá mikor kéne és a gyerekek egy családi vita kapcsán már soha nincsenek pár napra a nagymamánál, így nekem éppen 0 perc szabadidőm van, a gyalog tíz percre lévő iskola és a ház között ingázok kábé, de azt is mindig gyerekekkel.
Most, hogy ezt leírtam, el is kezdtem sajnálni magam, hát micsoda egyhangú vacak ez, amit én életnek nevezek?! Mondjuk eddig nem volt vele bajom, francnak elemezni mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése