karantén blues

Tegnap azt hiszem kitört rajtam a súlyos főzési depresszió* és azt éreztem, hogy soha többé nem vagyok hajlandó azon agyalni, hogy ki mit (ne) reggelizzen, tízóraizzon, ebédeljen, uzsonnázzon, vacsorázzon, pótvacsorázzon, hogy mikor kell kenyeret sütni, hogy milyen kenyeret kell sütni, hogy mikor kell/nem kell boltba menni, egyszerűen csak szeretnék egyedül lenni pár órát egy lehetőleg konyhamentes helyen, istenem, mégiscsak az érettségi felügyelet számomra a megoldás! (most ezen azért felröhögtem)

* szerintem ez a depresszió egyik új fajtája

PS: Amúgy megpusztulok, úgy fáj a torkom.