Tegnap bekeveredtem a városba és vettem egy Christmas Orange nevű illatos mécsest. Itthon meggyújtottam, mire Marcus mézeskalács után kezdett sivalkodni, Léni meg követelte, hogy tegyünk be karácsonyi dalokat.
Ma befejeztem Margaret Mazzantini Újjászületés című könyvét. Nagyon erős, sok rétegű darab, bár az én ízlésemnek kicsit túl sok benne a nagyon szép, nagyon mély kép, mintha helyenként nem tudta volna eldönteni, hogy regényt, vagy monumentális verset írjon-e, de más bajom nincs vele, sőt, teljesen a hatása alá kerültem, van benne sok brutalitás, háború, végzetes szerelem, csalódás, gyerek utáni vágy, erőszak, fordulatok, wow. Sokat markol, de tud is kezdeni vele valamit, kicsit bódult vagyok a befejezés óta.
Azt még azért hozzátenném, hogy Elena Ferrante regényeihez hasonlóan, ez is nagyon "női" könyv, egy férfinak szerintem bizonyos részei egyenesen érthetetlenek lennének, na meg ez a sok, nagy érzelem, a szép képek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.