Ma a tóhoz mentünk futni, tök jó (de iszonyat sáros) volt. Engem teljesen meglep, hogy ennyire jó együtt futni valakivel, azelőtt azt hittem, erre képtelen vagyok és ráadásul még beszélgetünk is közben, na ez végképp fikciónak tűnt azelőtt.
A gyerekeket meg nemes egyszerűséggel itthon hagytuk (!) - teljesen kiborultak az ötlettől, hogy ők is jöjjenek - matek felvételit írni (hihetetlen, hogy már ilyet is lehet csinálni).
Valamelyik nap megmutattam a gyerekeknek egy Kispál számot, azóta rajonganak, úgyhogy non-stop szól a zsákmányállat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése