Három hét után újra elkezdett fájni az oltás helye és időnként kifejezett nyilallásba kezd, nem örülök. Ezenkívül meg azon gondolkodtam így félig oltva ma reggel az osztályozóvizsgát felügyelve, hogy vajon melyik diák mehetett vad teraszozásra a hétvégén, akitől elkapom a valamilyen nemzetiségű mutánst (erről a szóról mindig valami Nyolcadik utas szintű lény jut eszembe), amire jövő héten szépen ráoltanak (de jó szó ez is), én meg jól megmurdelek.
Találkoztam továbbá az egyik tanárnővel, aki hulla beteg volt és tüdőgyulladással, hetekig magas lázzal feküdt otthon (háromszor az ügyeletet is megjárta), azt mondja folyton kivizsgálásokra jár, négy (!) hétig szedett antibiotikumot és eléggé meg van roggyanva szegény, mocskos egy betegség ez, nem értem én ezt a nagy hétvégi népünnepélyt. Illetve persze, értem, hogyne, én is szeretnék maszkomat letépve vedelni a napsütötte sávon, dehát.
Szeretném aztán még azt is elmesélni, hogy nagyjából megtanultam beszárítani a hajam (tudományos nevén pixie bob, vagyis szerintem, szóval nem is tudományos, jóvan, hagyjatok), így néha már egész jó, ilyen kb, csak sajnos én nem ilyen vagyok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.