anyasors

 Nehéz balanszírozni a dolgokat, ha az egyik gyerekem filozófus, a másik meg partiállat...

Hurrá, nyaralunk!

 Megint a Balcsiról dolgozom, mindenféle Hans-Jürgenekkel és Ullákkal váltok épületes leveleket (éljen a google fordító), aztán munka után nagyokat fürdünk, Marcust agyonverem ping-pongban, később este kártyázunk, legnagyobb élet, na.

Ahogy a dolgok vannak

 Nem is én lennék, ha hirtelen nem derült volna ki, hogy a munka, amire felvettek, nem lesz (soha, vagy egy jó darabig), úgyhogy, mivel balga módon ajànlkoztam, most hirtelen németest csinàltak belőlem (öt évig tanultam, de nagyon nem tudok semmit, most végképp kiderült). Remek dolog teljesen agyhalottnak érezni magam, mert sem a rendszert, sem a folyamatokat, sem a nyelvet nem értem...

Amúgy meg nem is meséltem még, hogy milyen lett a gyerekek ötödikes bizije: Léna, aka Miss Smarty (így hívta Amerikàban a szitterünk, úgy làtszik, ez màr màsfél éves koràban is feltűnt) hozta a szokàsos formàjàt, persze kitűnő lett, hat tantàrgyi, egy igazgatói és osztàlyfőnöki dicséretet kapott, a közösségi munkàért könyvet, oklevelet, huh, bele is fàradok ennyi jóba; Marcus szerényebben nyomta, ő jeles bizit hozott haza és töriből kapott dicséretet, na meg döbbenetes mennyiséget hiànyzott (kb épp, hogy nem kellett osztàlyozóvizsgàt tennie), szóval még örülhetünk is, hogy nem lett rosszabb eredménye, ő a sok itthonléttől totàl szétesik a suliban.

Különben meg múlt héten a Balatonról dolgoztam (éljen a home office), nanà, hogy a nyàr leghidegebb hetét töltöttük lent, de nem baj, így is fürödtünk (sokszor csak mi egyedül, a viharos szélben, isteniek voltak a hullàmok), biciklitúràztunk, bowlingoztunk, olvastunk sokat

A héten szerintem még visszamennek a többiek, de én megnyertem magamnak a macskafelvigyàzó szerepét a negyven fokban. Mindig azt képzelem, hogy csodàlatos lesz egyedül lenni, de a valósàgban végül semmi értelmeset nem csinàlok, csak itthon  szomorkodom, mert hiànyoznak a többiek. Lúzer vagyok, ne is mondjàtok.

Olvasós

M&L: Mi, mi, hàny könyvet olvastàl?

Mo: Év eleje óta huszonhatot.

M&L: (harsànyan felröhögnek)

Mi a tanév vége óta olvastunk annyit!

(s)iker vol.437689 aka Lénus különkiadàs

 Nem is tudom, hogyan értem el, hogy ennyire jó jellemű lànyom van, nàlam egész biztosan ezerszer jobb fej: abszolút szilàrd jellem, van tartàsa, független, kiàll magàért, őszinte, egyenes, toleràns, nyitott, empatikus, igazsàgos, szuper, egyszerűen. 

Persze tudtam ezt eddig is, de most különösen kidomborodnak ezek a jó tulajdonsàgai: épp az eddigi legjobb baràtnőjével àll nagy harcban (ronda sztori: az egyik osztàlytàrsuk befurakodott a szoros kettősükbe és addig àrmànykodott, amíg úgy tűnik, végül sikerült kifúrnia Lénàt) és azt is olyan egyenes gerinccel és elegànsan csinàlja, hogy ember azt hinné, hogy 30 éves, nem 12. 

Közben persze megszakad a szívem - engem az egész jobban kiborít, mint őt, annyira nehéz jól segíteni egy ilyen helyzetben -, aj, hànyszor hiányolom a régi nyűgjeimet, hogy mikor mit kell velük etetni és kell-e fejlesztés, meg mennyit alszanak...amúgy meg nő baràtsàgok, my ass. A hideg ràz tőlük.

ahogy a dolgok vannak

 Azért az milyen szomorú màr, hogy Marci két év után az első élőben rendezett konferenciàról coviddal tér haza. 

Amúgy meg csak àmulok ezeken a konferenciàkon: volt màr sörözős, síelős, yacht klubban tartott, most pedig egy templomba (!) szervezték Szicíliàban. 

Mondjuk én egész életemet azzal töltöm, hogy ezeket az utazàsokat irigylem Marcitól, elég szànalmas, belàtom, de az utazàsnàl jobbat nem nagyon tudok elképzelni. 

Kiskamasz különkiadás

Reggel értetlenkedtem Léna valami ironikus megjegyzésén, mire elnéző mosollyal azt mondta, hogy a szarkazmust még gyakorolnunk kell...

Kicsit meg is sértődtem (még hogy nekem?! És pont a szarkazmust?!), de igazából a döbbenet a domináns: mikor lettek beszólogatós kamaszok a gyerekeim, tejóég. 

Mondjuk szerintem tök szórakoztatóak, ezen is jót röhögtem. Nekem sokkal jobban tetszik ez az időszak, mint eddig bármi. Tudunk mar együtt filmeket/sorozatokat nézni és értelmes beszélgetést folytatni róluk, plusz könyveket csereberélünk és mindegyiket megbeszéljük, na meg amúgy spontán is jókat beszélgetünk, filozofálunk, el vagyok ragadtatva.

multikatonaság rewind

Haha. Elszegődtem multikatonának - nem, egyszerűen nem bírtam tovább tanítani, kész, vége, muszáj volt abbahagyni, tényleg az utolsókat rúgtam -, a körülmények csodálatosak, már csak azért is, mert heti egyszer kell bejárni. A főnököm hétfőn úgy köszönt el tőlem, hogy gyere be szerdán, ha ráérsz. 

"betegbeteg"

 Úgy tűnik, influenzàs vagyok, a covid gyorstesztem legalàbbis negatív lett, jó, hàt mittudomén jók-e ezek a gyorstesztek, a tüneteim mind lehetnek omikron tünetek is.

El is szédelegtem az orvoshoz(!), aki megvizsgàlt(!!), példàtlan. Szerintem màr erről önmagàban érdemes megemlékezni. 

Na meg még azt akartam mondani, hogy basszus, ehhez képest a covid vidàm sétànak tűnt egy szép parkban. Így konkrétan felàllni is alig bírok, ha vécére megyek, utàna kimerülten pihegve fekszem, szédülök, fàj a bőröm, a szemem, a mindenem, hànynom kell, ömlik a taknyom, iszonyúan fàj a torkom és a fejem, jóég, rémes.

A csalàd többi tagja is elég kehes egyébként, Léna jàr egyedül suliba, de màr nàthàs ő is, utàlatos így az élet.

x aka gyász

 

rewind

 Háttőőőő....csak annyit szerettem volna mondani, hogy éppen ezt a blogot olvasgatom nagy lelkesedéssel. Ez tulajdonképpen mindent elmond a jelenlegi életemről (na meg az elmúlt hónapok szerencsétlenkedéséről).  Majd jövök még nyafogni, csak unom már azt is, ezért inkább hallgattam, hallgatok. 

Marci cikket ír aka BÚÉK

 Ma: Pszít vagy dzétát használtam eddig, nem tudod?

 Mo: Omikront!