Valakinek beszéltem a blogról a minap és feltámadt bennem a vágy, hogy írjak megint néha, meglátjuk hogy megy. Nagyon durván leszoktam róla, szóval igyekeznem kell újra feltámasztani az addikciót.
Ilyenkor az embertől mindig visszatekintést várnak, tudom, tehát: minden fasza.
Jó, hát nyilván viccelek, mert van mindenféle first world problem az életünkben, kezdve az én pénzügyes munkámmal (pénzügyes bölcsész, hahaha - amúgy egész jó kis karrierem lett itt a multinál, persze az önazonosság kérdését örökre el kell napolnom miatta -, ami önmagában is egy röhej, de összességében tényleg minden oké).
Marci épp a kengurukkal konferenciál Ausztráliában; mert hát nem elég a sörözős, síelős és fürcsikézős konferencia, kell egy koalás is, mi meg itt dekkolunk a száz fokban - jó, hát most épp azért nagyságrendekkel boldogabb vagyok a süvítő széllel, de nyilván nem lesz ez mindig így. Én, az elkényeztetett nőszemély a nyaralást is utálom: ez az állandó hiszti, hogy mikor hova menjünk, kivel, mosás, pakolás, folyton valami kötelező program, a küszködés a mindennapos főzéssel, mikor mindig mindenki itthon van, a nap meg csak süt könyörtelenül, oh jesus.
Bárcsak Orbán betiltaná a nyarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése