slave to the wage vol.sokezer

 Ma (újfent) rajöttem, hogy mivel jól akarok keresni, ezért végérvényesen öltönyös rabszolgànak kell lennem, ez ugyanakkor  súlyos önazonossàgi problémákat okoz (haha, ezek az önazonossàgi problémàk szülték ezt a blogot majd' húsz éve, micsoda izgalmas kört tettünk meg, feleim) és olyan szinten szomjazom az értelmes, mély gondolatokat, interakciókat, tevékenységeket, a segítségnyújtàst màsoknak, hogy màr megint azt kutatom, hogy mit tanuljak meg, amivel valami ezerszer intellektuàlisabbat, spirituàlisabbat, motivàlóbbat, elôremutatóbbat tudok csinàlni, mint a szerzôdések bügyürkélése (tudom, tudom, ez kàbé bàrmi, a Sparos pénztàrossàgtól kezdve a kàntorig).

Fogas kérdés, de rajta vagyok az ügyön és különben is: màsfél(!) hónap múlva ötven (!!!) éves leszek, itt az ideje egy újabb életközepi vàlsàgnak.

Stay tuned...

furious anger

 A Penny-ben vàsàrolva megüti a fülem a negédes hangú bemondónô felsorolàsa, miszerint a folsav nemcsak a terhes nôknek, a vérszegénység ellen, vagy épp a memóriazavarok javítàsàra szolgàl, hanem a DEPI ellen is jó -  mondja mindezt kicsit kuncogva, kicsit feddôn, hàt micsoda úri hunchtsàg ez a depi kérem, nem is vesszük komolyan, kicsi rosszkedve mindenkinek van néha, hàt nem?! Szedjen folsavat, oszt jónapot.

Úristen de ideges leszek ettôl! Szerintem szórólapokon és óriàsplakàtokon és ràdiós közleményekben kéne vilaggà kürtölni, hogy a depresszió egy (sokszor súlyos) betegség, amibôl ugyan ki lehet màszni, de segítséget kell hozzà kérni, esetenként gyógyszert szedni és az egész nagyon kemény meló, keressék fel ezt és ezt a rendelôt, hívjàk ezt és ezt a helpline-t, stb.

Sôt, szerintem az egész lakossàgot folyamatos depresszió checknek kéne alávetni (persze az eredmény annyira durva volna, hogy vilàgos, hogy az ellàtàs összeomlana, ha lépni is próbàlnànak, hogy javítsanak mindenki àllapotàn, szóval ez csak fikció, bocsànat). 

Persze ki nem szarja le ezeket a mentàlis betegségeket ugye, az ilyesmi csak hisztériàs, menstruàló nôkkel fordul elô! Nem komoly dolog, csak depi, nevessünk rajta együtt!

Jó, hàt tudom én, hogy nem mindenkinek ugrik ki az apja az ablakon, hogy demonstràlja, hogy a depi akàr súlyos is lehet.

Csodàs ôsz

 Ràjöttem, hogy ôsz-rajongó vagyok: egyszerûen minden tetszik ilyenkor. A fények, az illatok, a fàk, a csípôs esti hideg, a borongósabb, nagyobb lélegzetû regények, a sétàk, hogy fûtünk és paplannal alszunk, az elképesztôen puha pizsamàm, a macskàk téli teste, a sok-sok krémleves, a még kicsit viràgos, de színes levelekkel borított kert, az ôszi díszem az asztalon, a meleg maci kàvé.

Plusz bónuszként lett egy olvasószemüvegem (fôleg estére kell, mikor màr keresztbe àll a szemem a fàradtsàgtól) és ràkaptam a tavaly karàcsonyra kapott e-olvasóra.

A tegnapi posztot nem rekonstruàlom, szomorú volt és most nincs kedvem semmilyen bànathoz (tegnap lett volna 74 éves az anyukàm).

November 1.

A telefonon írtam egy elég hosszú posztot, ami szépen eltűnt a süllyesztőben; jól kezdődik ez az újrablogolás. 

Igyekszem majd rekonstruálni ha lesz erőm, de most szétvet az ideg, úgyhogy távozom.