Jó ég, ez a nap!
Màr egy ideje tudjuk, hogy Lénànak kihúzzàk az egyik (jövô héten egy màsik) ínyében fekvô bölcsességfogàt (végül öt darabban jött ki), màra volt idôpontja - hamarosan kap fogszabàlyzót és azért kell - és eleve ideges voltam, mert egyedül metrózott az Astoriàig (most elôször, hàt mi vidéken lakunk!), nade nem volt idôm érte izgulni, mert közben hívtak az iskolàból, hogy Marci leesett a lépcsôn, nem tud làbra àllni (ô ugye màr nem hívhat fel, szóval majd' szívrohamot kaptam, mire kibökte a valaki - idegességemben nem figyeltem sem a nevére, sem a titulusàra -, hogy mi a baj és menjek érte rögtön. Csodàs volt, taxiznunk kellett, de nem volt taxi (így konkrétan azt mondta a fôtaxis pasi, hogy nincs elég kocsi és nem is lesz mostanàban), ezért Léna egyik osztàlytàrsànak apukàjàt hívtam fel, aki màsodàllàsban taxizik (és szerencsére kicsit jobban ismerjük az àtlagos apukàknàl az osztàlyban), hogy jaj, itt szívunk, léccilécci - btw mindennél jobban utàlok szívességet kérni...
Szegény Marci, alighogy hazahozta a hôs Lénàt (aki nyilvàn egy mukk nélkül csinàlta végig az egész szívàst injekcióstul, vésésestül, ínyvarràsostul), vihette Marcit a Heim Pàlba, akinek gyanús, hogy részleges szalagszakadàsa van. A fônököm àllati jó fej volt, elengedett, mondta, hogy ne is dolgozzam le a kiesett óràkat - én persze ilyesmire képtelen vagyok, úgyhogy szívtam vagy fél nyolcig, utàna húslevest fôztam a kis betegeknek, jaj, de jó, hogy lassan mehetek aludni, jesus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése