Léna azzal jött haza tegnap, hogy az egyik osztálytársa (egy lány ráadásul) úgy kér tőle tollat (nem rendszeresen, de nem is csak egyszer történt ilyen), hogy csak tartja a markát, aztán mikor már nem kell neki, visszadobja a tolltartójába egy mukk nélkül.
Hát kábé füstölni kezdett az agyam ettől a sztoritól, mert persze tudom jól - mióta tanítottam, de nem is kell ehhez tanítani, simán elég, ha az ember szétnéz egy buszon délután háromkor -, hogy a gyerekek (úgy általában) olyan súlyos intellektuális, morális, spirituális és mindenféle hanyatlásban vannak, hogy nem kéne az ilyesmin csodálkozni, de bassza meg, én a saját lányomat életrevalónak akarom nevelni, olyannak, aki felveszi a kesztyűt a parasztokkal szemben, de ő aztán sose áll ki magáért, ő egy kis people pleaser emberjogi ügyvéd (aki mindezeket tudja is magáról, mert eszméletlen önreflexiója van, de ezt biztos mondtam már), aki összebalhézik a magyartanárral, hogy megvédje egy idióta osztálytársát (az meg az első adandó alkalommal ki is gúnyolta emiatt - én komolyan beszarok, hát mi történik az emberekkel, de elsősorban, mi történik ezeknek a gyerekeknek a családjában?!), mindenkinek ad mindent, amit kér (vagy nem kér, lásd fent), felteszi a leckét az osztálycsoportba, mindenkinek segít ha kell ötvenedjére is és aztán hagyja, hogy belerúgjanak: a helyére üljenek kérés nélkül, beleegyenek a kajájába, elvegyék a körzőjét,a tollát, a könyveit, firkáljanak a füzetébe, stb. Persze itthon néha mérgelődik, hogy mindenki milyen bunkó és egy köszönömre se képes, ha segít nekik, de aztán újra meg újra meg újra mégis eltűri ezt a viselkedést (régebben beszólt az osztálycsoportban, mikor semmilyen feltett leckét nem köszönt meg senki, de most már leszokott róla, mondván, hogy úgyis mindegy).
Nagyon nehéz ilyenkor segíteni, mert szegény attól csak mérges és szomorú lesz, ha én itthon füstölgök, meg arról magyarázok, hogy beszélni fogok a kiscsaj szüleivel - nyilván nem, de szerintem sokat segítenének a saját gyereküknek is, ha megtanítanák néhány alapvető illemszabályra az emberi viselkedés alapjaira, mert például képzeljük el, hogy ő majd szabit is így kér a főnökétől (remélem abban a pillanatban rúgják majd ki páros lábbal)...tudom, hogy ilyenkor azt szokás mondani, hogy kicsik még (nem annyira) és majd megtanulják, de basszus, nem az iskola a gyakorlóterep a későbbiekre? Csak akkor fogja megtanulni, ha tényleg kirúgják, mert sötét gyökérként viselkedik mindenkivel? Vagy majd fel se tűnik a többieknek a parasztság, mert ez lesz a norma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése