Marcus idônként annyira jól helyrerak, mikor valamitôl félek, vagy nyavalygok a munka miatt: ilyen letaglózóan okos összegzései vannak néha, mindig el is hallgatok, mikor elereszt egy-egy ilyen mondatot. (Vajon ha az 1950-es években lennénk, akkor ilyenkor lekevernék neki egyet, hogy mit szemtelenkedik? À, nem hiszem, hogy eljutnànk oda, nem merne frappàns mondatokkal kizökkenteni eleve).
Tavaly jàrt pszichológushoz egy darabig, mert elég depressziósnak tûnt télen (amivel a csaladi hàtterem miatt én nem viccelek) és a pszichológus is le volt nyûgözve, hogy mennyire eszes, udvarias, empatikus, bölcs, érzékeny, szuper.
Na jó, hàt amúgy mindent elkövet, hogy ezeket titkolja - be kell illeszkedni és az empàtia/bölcsesség/ érzékenység nyolcadikos fiúk közt nem menô.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése