csütörtök, november 30, 2006

same shit, different day

csak vakkantgatok itt. üres semmiség.
ugyan. még legyinteni sincs kedvem.
A tél mondjon le.

vasárnap, november 19, 2006

Katatón vasárnap

A vasárnap azonnal mondjon le, egyszerűen gyűlölöm. Katatón vagyok és nem tehetem, vagyis inkább katatón vagyok mert nem tehetem, mindenféle gusztustalan kötelességem lenne, én meg unottan nyomom az orrom az ablakhoz és nem mozdulok. Amikor ennyire üresnek és nyavalyásnak érzem magam, akkor szégyenkezem sokszor: még mindig túl jó dolgom van és képtelen vagyok megbecsülni. És sajnos ilyenkor mindig eszembe jut Adrian Mole, aki azt tanította nekem, hogy "csak a szerelem óv meg a tébolytól".

péntek, november 17, 2006

"Vijjogva, sírva, kergetőzve"

Próbálom megfejteni, hogyan is választok, hogyan is választottam pasikat, szerelmeket, szeretőket a múltban és akkor arra kell rádöbbennem, hogy nincs mit megfejteni, tudom én ezt pontosan.

Popper mondta egyszer - tudom, Popper egy fasz, de azér most hadd mondjam el... -, hogy azok a nők, akik szenvedélybetegekhez, személyiségzavarosokhoz vagy egyszerűen csak érzelmi nyomorékokhoz vonzódnak, nem feltétlen mártír szerepre vágynak, inkább sok szerepet akarnak eljátszani meglepetésszerűen.
Ha egy alkoholista vagy egy drogos - bár róluk kevésbé tudok nyilatkozni - mellett éled az életed, akkor sosem tudhatod, hogy aznap épp áldozat leszel, anya, vad szerető, romantikus szerelmes vagy csak egy jó haver.
Mindig váratlanul érnek az impulzusok, mindig minden kiszámíthatatlan, az életed izgalmas héjanász.

Világéletemben ilyen kapcsolatokban éltem, a szerelmeimet kocsmákból vittem haza ha épp eltékozolták minden erejüket, megmentettem őket a halál torkából, mindig mindent megértettem, mindig mindent elhittem, mindig mindent eltűrtem.
Olyan voltam mint egy jó állatidomár. Vártam sokáig, reméltem, hogy beérik áldozatos munkám gyümölcse, nevelgettem, szeretgettem egyáltalán nem szeretetreméltó védenceimet. Összesen három pasit "neveltem fel" így, mára már mindannyian nagyon jól vannak, természetesen mindannyian valaki mással, hiszen mindannyiukat azonnal elhagytam, amint jól lettek.

És ez a kulcsa az én viselkedésemnek: egyértelmű, hogy nem a "végeredmény" kell - egy viszonylag ép, felnőtt férfi -, hanem az állandó játék, az állandó küzdelem, a képzelt izgalmak.

Nem bánatomban meséltem el ezt, teljesen hideg fejjel gondoltam végig ma éjszaka, hogy pontosan mit is csinálok az életemmel. Nem tudom, hogy ennek van-e megoldása, nem tudom, hogy ezen hogyan lehet változtatni.
Azt hiszem viszont, végre pontosan látom, hogy mi a baj.

És hát innen szép a győzelem.

vasárnap, november 12, 2006

"Maradjunk seggmagasságban"

Hihetetlenül bőszít, mikor irodalomhoz nem értő emberek megalapozatlan ítéleteket hoznak olyan művekről, amikről valójában fogalmuk sincs. Ez körülbelül olyan, mint úgy beszélni a politikáról, hogy "A Viki olyan jóképű, rá fogok szavazni, mer nagyon fess legény."

A drága exek

évekkel a szakítás után mindig rájönnek, hogy milyen nagyon szeretnek engem. Csodás. Poszt-amor, vagy mi.

szombat, november 11, 2006

péntek, november 10, 2006

Pure morning

Ó de szép, amikor ébredéskor még mindig részeg vagyok...sosem volt még ilyen...hiába, három óra alvás nem elég, mindenki megmondhassa.Az új tanítványok aszonták rettegnek tőlem, pedig nem is vagyok mindig félelmetes üzemmódba kapcsolva.

csütörtök, november 09, 2006

wasted

Szerelmes vagyok.
Shite.

Törvénytelenül sokat

aludtam. Fel kéne jelentenem magam ezért a mennyiségért. Egész pontosan a felismerhetetlenségig szétaludtam a fejem. Rondára és butára aludtam magam. Ehhez nincs jogom. Kibaszott sok dolgom lenne, én meg alszom, gusztustalan. Ezért nem szeretem ha elmaradnak az óráim; egyszerűen képtelen vagyok felkelni ha nem pénzről van szó. Büdös zsidó vagyok, nohát.