Szóval az úgy volt, hogy valami elképesztően csodásan finomat csináltam már megint (tök nagy szerencse, hogy szeretem a saját főztömet) még múlt hét elején, aztán tegnap, a nagy sikerre való tekintettel ötszörös (!!) adaggal sikerült a családnak kedveskednem (kb egész nap ezt sütöttem), haha, mert megőrülök, hogy minden azonnal elfogy, na persze ebből sincs már nagyon sok...amúgy pedig egész nap azon agyaltam, hogy az anyukámnak milyen nagyon ízlene ez a cucc és egyáltalán mi az, hogy tizenhét éve meghalt. Tegnap lett volna 76 éves. Felfoghatatlan, hogy ennyire sokat éltem már nélküle.
