kedd, augusztus 07, 2007

'let the game begin'

Szóval van ez a magyar módi - tudjátok, Murphy törvény: amit el lehet baszni, azt a magyarok el is basszák -: vegyél fel a céghez hat-nyolc új embert, de intézd úgy, hogy ne egységesen, hanem különböző időpontokban érkezzenek (ki június végén, ki július közepén, ki augusztus elején, közepén, végén), hogy semmiképp ne taníthasd be őket egyszerre; majd kényszerítsd az összes zöldfülűt, hogy hetekig munka nélkül lézengjen a gyárban, illetve a levegőtlen, átmenetileg irodává alakított konténerekben.
Egy hét után zárd be az újoncokat az egyik konténerbe, lehetőleg úgy, hogy a számítógépük - ami sajnos használhatatlan mindenféle rejtélyes kódok nélkül, melyek beszerzése hosszú hónapokba telik - is alig férjen el, majd csukd rájuk az ajtót és figyeld, hogy mi történik.

Ma egész nap azon gondolkoztam, hogy ez bizonyára egy kibaszott valósághow: aki egy évig kibírja egy konténerben, művízzel, munka nélkül, egész nap fröccsöntött kollégáival beszélgetve, annak Jack Welch (mert bizony sok köze van ehhez a céghez, de még mennyi) egyik hónaljszőrét ajándékozzák a kötelező karácsonyi táncmulatságon, majd visszazárják a konténerbe és Huxley-t olvastatnak vele.

hétfő, augusztus 06, 2007

macskásos

Fannit mától Stefániának szólítom és magázom.
Az előbb megszondáztattam és elkértem a papírjait.

az önismereti részhez kieg.

Ha férfi lennék, mindenki felnézne rám ezért a viselkedésért.

Küldöm sok szeretettel mindenkinek, aki megsértődik miatta

Nincs gusztustalanabb egy hazug házasságnál és egy olyan embernél, aki álszent módon sopánkodik a szarról és minderre a gyerekét (gyerekeit) használja mentségként.
Hányok az olyan embertől, aki nem vállalja a szar döntése következményeit.
Én legalább csak a saját életemet baszom el, büszke vagyok magamra. (Ez ilyen szmájligyanús, háddenem?)

Kurva nagyot kell köpni.*






*igen, kissé feszült vagyok...meghát egyre kevésbé empatikus. Remélem az összes nemjóember ismerősöm magára veszi ezt a hercig kis bejegyzést.

önismeret

Tulajdonképpen nem értem miért nem gyűlöl egy közösségben mindenki azonnal: tényleg ordít rólam, hogy azt képzelem, én szartam a világot.

Mon

A legdurvább ez 'a csapat együtt csinál mindent'-fíling.
Együtt megyünk enni, együtt megyünk sétálni, együtt megyünk kávézni, együtt megyünk klotyóra. Mindig, mindenhová együtt megyünk, tébolyító. Hazafelé a buszon rendszerint jelentőségteljesen előveszem az mp3-lejátszómat, hogy akkor itt a vége mára a beszélgetésnek.
Különben ma már egész viselhető volt a dolog, csak úgy látom, hogy az agyamnak kábé 1 százalékát fogom majd használni munka közben. Rettegek, hogy elfelejtek angolul, úgyhogy asszem tanítok még kicsit (legalább novemberig, amikor elkezdek három műszakban dolgozni) - btw teljesen beteg vagyok - és mivel rájöttem, hogy semmi mást nem szeretnék, mint Londonban lakni, ezért asszem hajlandó leszek folyton éjszakai műszakban dolgozni, hogy pénzt keressek és elhúzhassak végre innen.

szombat, augusztus 04, 2007

§

Nem perelhetem be az anyámat a túlérzékenységem miatt?

"hazamegyek, lefekszem, csináljátok helyettem"

Soha, soha, soha nem várhatjuk el senkitől, hogy szavak nélkül értsen.
Az van, hogy néha olyan nehéz nem önzőnek lenni, amikor az ember épp kirajzolódik a világból.
Néha olyan jó lenne beszélni arról, amit senki nem mer kimondani, ezért aztán a legjobb talán az lenne, ha valaki szavak nélkül is mindent értene és megbocsátaná azt is, hogy időnként nem könnyű megküzdeni magunkkal egyedül.
Elmúlik ez is, persze, az agyam fasza iratmegsemmisítőjében - ó, a multilelkű csodás költészete - könnyebben, mintha sután beszélnék róla - sután, mert képtelen vagyok úgy és azt mondani amit kéne és amit szeretnék - print screen*, picsábamár.



*ne értsd

péntek, augusztus 03, 2007

"Sucker love, a box I choose. No other box I choose to use"

Naszóval, én jó gyerek vagyok, meg minden, nem lázadozom, beálltam a sorba, meghúzom magam, nem javítom ki sem az üzenőfalon lévő angol helyesírási hibákat, sem kedves kollégáimat mikor aszongyák, hogy internésönöl (pedig ennek hallatán mindig leizzadok), mosolyogva kussolok, fényképeket nézegetek, cseverészek, úgy bizony.
Szép új világ, belépőkártya, multihadsereg, multivíz, multidinnye, multitollaslabda, multibusz, multitűzriadó, multilélek...na jó, underground multilélek: nektek bevallom, hogy leginkább a gázturbina-alkatrész gyár munkaruhába és bakancsba öltöztetett egyedei - főleg a targoncások - mozgatják meg a fantáziámat és a legszimpatikusabb az a fiú, akinek pont olyan szomorú a szeme mint az enyém.

szerda, augusztus 01, 2007

paranoid

Najóvammá. A paranoiám nem engedi, hogy naplót írjak, nehéz dolog pszichésen terheltnek lenni, ahogy mondjátok.
Faszér kell mindenkinek a neten lenni. Olvassatok inkább könyveket...