Saturday fever

 L: Sajnàlom, de szörnyû hétvégéd lesz: ki kell         kérdezned a TISt*.

Hú, azért tényleg kemény, hogy mindketten vizsgàzni kezdenek minden év végén hatodiktól (tizedikben azt hiszem hàrom vizsgàjuk lesz, jaj)...jó, hàt nagyrészt egyedūl készültek eddig, de úgy làtom, egy nagy, végsô kikérdezésre (36 tétel van, némelyik négy oldal tömény informàció) igényük van (na jó, Marcusnak nincs, de ôt kényszeríteni kell mindenre, ami tanulàssal kapcsolatos, bàr eszméletlen memóriàja van - ez a szerencséje - , egyszer hall vagy elolvas valamit és tökéletesen visszamondja, kb a verseket is, tényleg elképesztô). 

Szóval ma egész nap toltuk a sertést, a szarvasmarhàt, az üveghàzhatàst, a burgonyabogarat és a paprikàt,  kicsit kikészültünk mindannyian estére, de két hét és vége a sulinak (meg a mostani munkàmnak, majd elmesélem egyszer, megint àllati màzlim volt), megyünk nyaralni, juhú!

* természetismeret

Egy pocsék éjszaka után

 Jé, kifestetted magad?! (Hümm, lehet, hogy a  home office kicsit slampossà tesz?)

Igen, mikor reggel felkeltem és leginkàbb a 97 éves dédnagymamàmra hasonlítottam, gondoltam nem àrtana, csak, hogy felismerjetek...

À, nem kellett volna, felismerünk a hangodról.

könyvmolyok gyásza

Nehéz újrakezdeni az írást, de most úgy érzem, hogy sürgősen beszélnem kell róla: a bookdepositoryt bezárták. Zokogok. 

slave to the wage vol.sokezer

Egyébként jó, hogy most kezdek megint blogolni, mert szerdán derült ki, hogy hirtelen kirugdalják/áthelyezik a projekt menedzsert (sok más társával egyetemben) nálunk és a saját munkám mellett az övét is kell csinálnom ugyanazért a pénzért, remek lesz - de legalább jöhetek ide ríni. 

Vagy találok egy másik munkát (ezen szorgosan ügyködöm, mióta kiderült, hogy vagy 300 embert ki akarnak rúgni gyors ütemben). Hát, ilyen ez a corporate élet...

post-sabbatical

Ki mondta, hogy a bloggereknek nem jár sabbatical? Mondjuk nehéz lesz összefoglalni az elmúlt nyolc hónapot, szóval ezt most ki is hagyom (mert sabbatical ide vagy oda, lusta blogger vagyok) és csak beköszönök, majd jövök még, khm...valamikor.

anyasors

 Nehéz balanszírozni a dolgokat, ha az egyik gyerekem filozófus, a másik meg partiállat...

Hurrá, nyaralunk!

 Megint a Balcsiról dolgozom, mindenféle Hans-Jürgenekkel és Ullákkal váltok épületes leveleket (éljen a google fordító), aztán munka után nagyokat fürdünk, Marcust agyonverem ping-pongban, később este kártyázunk, legnagyobb élet, na.

Ahogy a dolgok vannak

 Nem is én lennék, ha hirtelen nem derült volna ki, hogy a munka, amire felvettek, nem lesz (soha, vagy egy jó darabig), úgyhogy, mivel balga módon ajànlkoztam, most hirtelen németest csinàltak belőlem (öt évig tanultam, de nagyon nem tudok semmit, most végképp kiderült). Remek dolog teljesen agyhalottnak érezni magam, mert sem a rendszert, sem a folyamatokat, sem a nyelvet nem értem...

Amúgy meg nem is meséltem még, hogy milyen lett a gyerekek ötödikes bizije: Léna, aka Miss Smarty (így hívta Amerikàban a szitterünk, úgy làtszik, ez màr màsfél éves koràban is feltűnt) hozta a szokàsos formàjàt, persze kitűnő lett, hat tantàrgyi, egy igazgatói és osztàlyfőnöki dicséretet kapott, a közösségi munkàért könyvet, oklevelet, huh, bele is fàradok ennyi jóba; Marcus szerényebben nyomta, ő jeles bizit hozott haza és töriből kapott dicséretet, na meg döbbenetes mennyiséget hiànyzott (kb épp, hogy nem kellett osztàlyozóvizsgàt tennie), szóval még örülhetünk is, hogy nem lett rosszabb eredménye, ő a sok itthonléttől totàl szétesik a suliban.

Különben meg múlt héten a Balatonról dolgoztam (éljen a home office), nanà, hogy a nyàr leghidegebb hetét töltöttük lent, de nem baj, így is fürödtünk (sokszor csak mi egyedül, a viharos szélben, isteniek voltak a hullàmok), biciklitúràztunk, bowlingoztunk, olvastunk sokat

A héten szerintem még visszamennek a többiek, de én megnyertem magamnak a macskafelvigyàzó szerepét a negyven fokban. Mindig azt képzelem, hogy csodàlatos lesz egyedül lenni, de a valósàgban végül semmi értelmeset nem csinàlok, csak itthon  szomorkodom, mert hiànyoznak a többiek. Lúzer vagyok, ne is mondjàtok.

Olvasós

M&L: Mi, mi, hàny könyvet olvastàl?

Mo: Év eleje óta huszonhatot.

M&L: (harsànyan felröhögnek)

Mi a tanév vége óta olvastunk annyit!

(s)iker vol.437689 aka Lénus különkiadàs

 Nem is tudom, hogyan értem el, hogy ennyire jó jellemű lànyom van, nàlam egész biztosan ezerszer jobb fej: abszolút szilàrd jellem, van tartàsa, független, kiàll magàért, őszinte, egyenes, toleràns, nyitott, empatikus, igazsàgos, szuper, egyszerűen. 

Persze tudtam ezt eddig is, de most különösen kidomborodnak ezek a jó tulajdonsàgai: épp az eddigi legjobb baràtnőjével àll nagy harcban (ronda sztori: az egyik osztàlytàrsuk befurakodott a szoros kettősükbe és addig àrmànykodott, amíg úgy tűnik, végül sikerült kifúrnia Lénàt) és azt is olyan egyenes gerinccel és elegànsan csinàlja, hogy ember azt hinné, hogy 30 éves, nem 12. 

Közben persze megszakad a szívem - engem az egész jobban kiborít, mint őt, annyira nehéz jól segíteni egy ilyen helyzetben -, aj, hànyszor hiányolom a régi nyűgjeimet, hogy mikor mit kell velük etetni és kell-e fejlesztés, meg mennyit alszanak...amúgy meg nő baràtsàgok, my ass. A hideg ràz tőlük.