péntek, november 08, 2024

Kiskamasz különkiadàs

 Léna írja a csalàdi aranyköpéseket (azt hiszem, egy iskolait is vezet), tegnap ezt írta (a kis szemtelenek! Mondjuk én jókat röhögök ezeken mindig).

Marci oltogat minket, hogy öregek vagyunk:

Mama: Azt akartam mondani, hogy Léna ugyanolyan messze van a 80-tól, mint èn, de aztàn hirtelen ràjöttem, hogy azért talán nem...

Marci: Làtszik, hogy nem ment jól a matek, konkrètan Léna 66 èvre van a 80-tól, te meg KETTŐ!



csütörtök, november 07, 2024

Léna különkiadàs

 Komolyan nem értem, hogy lehet ennyire jó fej gyerekem: pàr hete történt, hogy a magyartanàra (màr többedszerre)  csúnyàn kigúnyolta egy nagyon rosszul olvasó osztàlytàrsàt (akit mellesleg ki nem àllhat), mire Léna ràszólt a tanàrra, hogy hagyja abba, majd óra után elment az osztàlyfônöknek is szólni, hogy ez nem jàrja.

Ez csak arról jutott eszembe, hogy ma ugyanez a gyerek hangosan kifiguràzva elôadta többeknek Léna egyik fiúbaràtjànak egy titkàt és Léna még így is azt mondja, hogy örül, hogy ràszólt a magyartanàrra.

Jó, hàt mondjuk Léna volt az is, aki nyolcévesen azt mondta a tanítónénirôl, hogy "nincs benne szeretet",

Félek, hogy a tengernyi empàtiàjàt mindenféle vàmpírok akarjàk majd lecsapolni késôbb.



szerda, november 06, 2024

multis

Tulajdonképpen megszoktam már, hogy az emberek menetrendszerűen elborzadnak, mikor elmesélem, hogy multinál dolgozom, igazából fogalmam sincs, hogy miért (úgyhogy mindjàrt ki is fejtem, hogy értem àm azért, haha). 

Biztos úgy képzelik, hogy egy multi az ilyen hideg-rideg gyár, ahol futószalagon, steril környezetben termeli az ember a valamit -  amiben akár lehetne is igazság (és igen, lehet mindig emlegetni a multik rossz gazdasági, környezetvédelmi és egyéb negatív hatásait, de ehhez késő van és nem vagyok elég okos) és maga a munka valóban nem túl felemelő általában (szóval az elszörnyedőknek végülis igaza van), de a multikat eddig nekem mindig a kollégák mentették meg: egy csomó tök jó fej embert ismerek meg minden multinál, ahol dolgozom. 

Ezen a legutóbbi helyen nekem a szuper, jól kialakított kapcsolataimat volt a legnehezebb otthagynom, volt rengeteg ilyen-olyan cimbim: volt, akire munka kapcsán számíthattam mindig, de volt olyan is, akivel csak rendszeresen pletykáltunk a cseten. Volt egy indiai srác, akivel folyton a főzésről beszélgettünk és rendszeresen elküldte az ebédje képeit/receptjeit. Ezek az emberek persze ismerőseim lettek általában a mindenféle közösségi médiában is, ma például egy román lánnyal a messengeren latolgattuk Ukrajna helyzetét Trump győzelme után. 

És nekem ez állatira tetszik (nem, nem Trump győzelme): ahogy az angol csoportjaimban nagyon imádtam, hogy a földrajztanár és a villamosvezető együtt oldogatják meg a feladatokat és párbeszédet írnak, úgy azt is imádom, hogy egy rakás olyan emberrel ismerkedhetek meg a multik révén, akikkel amúgy nem is tudnánk egymás létezéséről.



kedd, november 05, 2024

"együtt lenni jó"

 Azért viszonylag vicces, mikor Marci Kínàból, viberen asszisztàl a kerticsap elzàràshoz, meg gyorsan elmagyaràzza a fémes kötést, hogy Marcusnak tudjak segíteni a letàlis kémiadolgozat elôtt.



hétfő, november 04, 2024

slave to the wage vol.sokezer

 Ma (újfent) rajöttem, hogy mivel jól akarok keresni, ezért végérvényesen öltönyös rabszolgànak kell lennem, ez ugyanakkor  súlyos önazonossàgi problémákat okoz (haha, ezek az önazonossàgi problémàk szülték ezt a blogot majd' húsz éve, micsoda izgalmas kört tettünk meg, feleim) és olyan szinten szomjazom az értelmes, mély gondolatokat, interakciókat, tevékenységeket, a segítségnyújtàst màsoknak, hogy màr megint azt kutatom, hogy mit tanuljak meg, amivel valami ezerszer intellektuàlisabbat, spirituàlisabbat, motivàlóbbat, elôremutatóbbat tudok csinàlni, mint a szerzôdések bügyürkélése (tudom, tudom, ez kàbé bàrmi, a Sparos pénztàrossàgtól kezdve a kàntorig).

Fogas kérdés, de rajta vagyok az ügyön és különben is: màsfél(!) hónap múlva ötven (!!!) éves leszek, itt az ideje egy újabb életközepi vàlsàgnak.

Stay tuned...




vasárnap, november 03, 2024

furious anger

 A Penny-ben vàsàrolva megüti a fülem a negédes hangú bemondónô felsorolàsa, miszerint a folsav nemcsak a terhes nôknek, a vérszegénység ellen, vagy épp a memóriazavarok javítàsàra szolgàl, hanem a DEPI ellen is jó -  mondja mindezt kicsit kuncogva, kicsit feddôn, hàt micsoda úri hunchtsàg ez a depi kérem, nem is vesszük komolyan, kicsi rosszkedve mindenkinek van néha, hàt nem?! Szedjen folsavat, oszt jónapot.

Úristen de ideges leszek ettôl! Szerintem szórólapokon és óriàsplakàtokon és ràdiós közleményekben kéne vilaggà kürtölni, hogy a depresszió egy (sokszor súlyos) betegség, amibôl ugyan ki lehet màszni, de segítséget kell hozzà kérni, esetenként gyógyszert szedni és az egész nagyon kemény meló, keressék fel ezt és ezt a rendelôt, hívjàk ezt és ezt a helpline-t, stb.

Sôt, szerintem az egész lakossàgot folyamatos depresszió checknek kéne alávetni (persze az eredmény annyira durva volna, hogy vilàgos, hogy az ellàtàs összeomlana, ha lépni is próbàlnànak, hogy javítsanak mindenki àllapotàn, szóval ez csak fikció, bocsànat). 

Persze ki nem szarja le ezeket a mentàlis betegségeket ugye, az ilyesmi csak hisztériàs, menstruàló nôkkel fordul elô! Nem komoly dolog, csak depi, nevessünk rajta együtt!

Jó, hàt tudom én, hogy nem mindenkinek ugrik ki az apja az ablakon, hogy demonstràlja, hogy a depi akàr súlyos is lehet.




szombat, november 02, 2024

Csodàs ôsz

 Ràjöttem, hogy ôsz-rajongó vagyok: egyszerûen minden tetszik ilyenkor. A fények, az illatok, a fàk, a csípôs esti hideg, a borongósabb, nagyobb lélegzetû regények, a sétàk, hogy fûtünk és paplannal alszunk, az elképesztôen puha pizsamàm, a macskàk téli teste, a sok-sok krémleves, a még kicsit viràgos, de színes levelekkel borított kert, az ôszi díszem az asztalon, a meleg maci kàvé.

Plusz bónuszként lett egy olvasószemüvegem (fôleg estére kell, mikor màr keresztbe àll a szemem a fàradtsàgtól) és ràkaptam a tavaly karàcsonyra kapott e-olvasóra.

A tegnapi posztot nem rekonstruàlom, szomorú volt és most nincs kedvem semmilyen bànathoz (tegnap lett volna 74 éves az anyukàm).





péntek, november 01, 2024

November 1.

A telefonon írtam egy elég hosszú posztot, ami szépen eltűnt a süllyesztőben; jól kezdődik ez az újrablogolás. 

Igyekszem majd rekonstruálni ha lesz erőm, de most szétvet az ideg, úgyhogy távozom.



kedd, október 29, 2024

Bemelegítés

 Na jó, gondoltam bemelegítek a novemberi blogviharra, bár nem könnyű, mert teljesen leszoktam, meglepő. Mondok mindenféle random dolgot, aztán meglátjuk, így kell-e blogolni (haha). 

Hétvégén nagy mérföldkő volt az életünkben: elutaztunk Visegrádra a gyerekek nélkül, úgyhogy egy éjszakára itthon hagytuk őket (igazából Marcus kampányolt nagyon, hogy menjünk és húhú, próbáljuk ki, de asszem kicsit csalódott, mikor jobban hiányoztunk a kelleténél), persze én azért sokat idegeskedtem, óránként felébredtem, hangosra állítottam a telefonom, úgyhogy a spam-ek miatt folyton csilingelt, szóval na, senkinek nem ment olyan jól a dolog. 

Amúgy egy állóhajón szálltunk meg, az elég különleges volt, ettünk-ittunk, beszélgettünk, volt móka, kacagás, összesen 25 kilométer kirándulás, tök jó volt. Kicsit mondjuk beparáztunk a második túranapon, amikor a Spartacus ösvény elejére kiírták, hogy mennyi egy átlagos temetés ára  megfelelő kondiban és felszereléssel induljunk neki, mondjuk tény, hogy nagyon keskeny és majdnem végig egy csinos szakadék mellett halad (és milliók jöttek szembe, "mindenki szembe jön", mondogattam a poént ezerszer) és amikor elengeded a szembejövőket, elég aggasztó néhol, szerintem ha sár van, akkor tényleg életveszélyes, na meg patakon kell átugrálni, köveken egyensúlyozni, fa alatt kúszni-mászni kicsit, de pont ez volt a pláne benne, na meg állati szép ilyenkor, nem győztük tátani a szánkat.

Hétfőn persze már dolgoztunk - Marci Kínába utazik holnap, de azért ma hatig tanít, nem kell elsietni a készülődést -, én épp betanulom az új munkámat. 

Kicsit aggasztó, hogy kb mindenki más jogász végzettségű az új munkahelyemen - na jó, a főnököm legalább nem -, jó, hát eddig meg mindenki gazdasági szakokat végzett, aztán mégis elvoltam, mint pénzügyi menedzser az előző munkahelyemen is (tudjátok, a bölcsész megtanulja, ha van elég éjszaka rá), apropó, előző munkahely: ha ez a lehetőség nem hullik úgy az ölembe, mint ahogy ez történt, szerintem úgy felmondtam volna, mint a huzat. 
A végén már napi tizenkét órákat dolgoztam (éljen a maximalizmus, amit vénségemre sikerült kifejlesztenem), kb mindenki helyett - a végén az ügyfél fő felelősét már le is hagyták az e-mail-ekről, csak velem tárgyaltak, persze a baszogatást is csak én kaptam így, borzalmas volt, egyszer munka közben rosszul lettem az idegességtől: hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy agyvérzésem vagy pánikrohamom van, aztán valahogy sikerült kifújnom magam a kertben járkálva (én nem is tudom mit csinálnék, ha nem bámulhatnám a kertet időnként munka közben) - de a lényeg, hogy hihetetlen szerencse, hogy el tudtam jönni most. Ráadásul ugye nekem ez az új munkaköröm egy magasabb szint volt a régi cégen belül és csak három hónapig csináltam, szóval  esély sem volt rá, hogy váltsak egyhamar. 
Nehéz volt amúgy eljönni, lett egy csomó haverom, az indiai projekt menedzser barátnőm meg nagyon szépen elbúcsúztatott az utolsó napon, anyira jó fej volt (egy percet se dolgozott aznap): vett nekem ajándékot, majd elvitt egy kávézóba, meg ebédelni és utána náluk benyakaltunk egy üveg pezsgőt. 
A felmondásom utáni héten volt a gyerekek szülinapja, de azt majd legközelebb mesélem el (elutaztunk és tök jó volt az is), most viszont mennem kell tökkrémlevest főzni (az valami isteni dolog, ezen a bizonyos utazáson ettem először és azóta is próbálom rekonstruálni - ja, ha már új élet, hát akkor a normális evés meg a kalóriaszámlálás hozzá alap (a rendszeres mozgást még nem merem elkiabálni). 




hétfő, szeptember 16, 2024

helyzetjelentés

 Na, hát máris buktam ezt az újrablogos dolgot, de van magyarázatom: nyaraltunk vagy három hetet, egyet dögrováson a coviddal töltöttem, aztán mindkét macskának lett valami baja, ami miatt bent kellett tartani tölcsérrel a fején, ilyenkor sok munka van velük (kezelés, almozás, siránkozás), elviselhetetlen meleg volt és plusz bónuszként annyit dolgoztam/dolgozom, mint egy barom. Szeptemberben a gyerekek elkezdték az iskolát, akkor is mindig van sok szívás, meg elkezdünk fél hatkor - hatkor kelni, OMG.

Persze most épp ráfordultunk a célegyenesre, mert szeptember 27-ig dolgozom, de eszméletlen sok szar van, plusz tanítom be az utódomat. Szóval most is csak ilyen távirati stílusban, a becsület kedvéért próbálkozom, de igyekszem, igyekszem.