csütörtök, november 28, 2024

Thanksgiving

Ma vicceskedett a fônököm, hogy adjunk ma hàlàt, hogy minden amerikai szabadsàgon van, mert december elsô két hete brutàlis lesz: mindenki mindent le akar tudni még karàcsony elôtt. Errôl eszembe jutott, hogy elalvàs elôtt én minden este hàlàlkodom az Univerzumnak mindenért: hogy szuper életünk van együtt, van két szép gyerekünk, van hol laknunk, van munkànk, van mit ennünk, van fütés, víz,  macskàk, szeretjük egymàst - szerintem nincs nàlam senki szerencsésebb, hàt ez mennyire jó màr.
Édesbús hangulatomban megnéztem ezt a
sírósan szép filmet - külön imàdom benne ezeket a képeket a kisvàrosi Amerikàról, amik egyszerre otthonosak és fura módon borzasztó sivàrak.




"...Ott volt csokoládé és fagylalt és torta három gyertyával..."

 Marcinak tegnap volt a szülinapja és bevallom, azért megnyugtat, hogy hiába öt évvel fiatalabb, ő is öregszik.


kedd, november 26, 2024

furious anger

 Léna azzal jött haza tegnap, hogy az egyik osztálytársa (egy lány ráadásul) úgy kér tőle tollat (nem rendszeresen, de nem is csak egyszer történt ilyen), hogy csak tartja a markát, aztán mikor már nem kell neki, visszadobja a tolltartójába egy mukk nélkül. 

Hát kábé füstölni kezdett az agyam ettől a sztoritól, mert persze tudom jól - mióta tanítottam, de nem is kell ehhez tanítani, simán elég, ha az ember szétnéz egy buszon délután háromkor -, hogy a gyerekek (úgy általában) olyan súlyos intellektuális, morális, spirituális és mindenféle hanyatlásban vannak, hogy nem kéne az ilyesmin csodálkozni, de bassza meg, én a saját lányomat életrevalónak akarom nevelni, olyannak, aki  felveszi a kesztyűt a parasztokkal szemben, de ő aztán sose áll ki magáért, ő egy kis people pleaser emberjogi ügyvéd (aki mindezeket tudja is magáról, mert eszméletlen önreflexiója van, de ezt biztos mondtam már), aki összebalhézik a magyartanárral, hogy megvédje egy idióta osztálytársát (az meg az első adandó alkalommal ki is gúnyolta emiatt - én komolyan beszarok, hát mi történik az emberekkel, de elsősorban, mi történik ezeknek a gyerekeknek a családjában?!), mindenkinek ad mindent, amit kér (vagy nem kér, lásd fent), felteszi a leckét az osztálycsoportba, mindenkinek segít ha kell ötvenedjére is és aztán hagyja, hogy belerúgjanak: a helyére üljenek kérés nélkül, beleegyenek a kajájába, elvegyék a körzőjét,a  tollát, a könyveit, firkáljanak a füzetébe, stb. Persze itthon néha mérgelődik, hogy mindenki milyen bunkó és egy köszönömre se képes, ha segít nekik, de aztán újra meg újra meg újra mégis eltűri ezt a viselkedést (régebben beszólt az osztálycsoportban, mikor semmilyen feltett leckét nem köszönt meg senki, de most már leszokott róla, mondván, hogy úgyis mindegy).

Nagyon nehéz ilyenkor segíteni, mert szegény attól csak mérges és szomorú lesz, ha én itthon füstölgök, meg arról magyarázok, hogy beszélni fogok a kiscsaj szüleivel - nyilván nem, de szerintem sokat segítenének a saját gyereküknek is, ha megtanítanák néhány alapvető illemszabályra  az emberi viselkedés alapjaira, mert például képzeljük el, hogy ő majd szabit is így kér a főnökétől (remélem abban a pillanatban rúgják majd ki páros lábbal)...tudom, hogy ilyenkor azt szokás mondani, hogy kicsik még (nem annyira) és majd megtanulják, de basszus, nem az iskola a gyakorlóterep a későbbiekre? Csak akkor fogja megtanulni, ha tényleg kirúgják, mert sötét gyökérként viselkedik mindenkivel? Vagy majd fel se tűnik a többieknek a parasztság, mert ez lesz a norma? 




vasárnap, november 24, 2024

Vàltozó idôk

 Régen a gyerekeknek babafürdetôt és pelenkàt vettem folyton, manapsàg forte pattanàs elleni krémet és agyagot (szintén pattanàsok ellen) rendelek ipari mennyiségben, sôt, mindkettôt jàratom kozmetikushoz is.

szombat, november 23, 2024

könyves

 Tegnap az egyik kolléganômrôl kiderült, hogy nagyon nagy könyvmoly: könyvekrôl cseteltünk, mikor épp nem volt munkànk. 

Teljesen àtéreztem, mikor mesélte, hogy milyen fàjó szàmàra, hogy az Írók boltja mellett lakik és mégsem vehet naponta új könyvet.




péntek, november 22, 2024

Léna különkiadàs

 Tegnap Lénának kiszedték a szàjàból a varratokat, újabb foghúzàs februàrban, jaj. Szegénynek jól feldagadt az arca hàrom napra, de lóghatott két napot, az tetszett neki.

Szeretem a gyerekekkel ezeket a kis külön programokat, olyan nehéz lehet ikernek lenni és örökké a figyelemért küzdeni! (Amúgy nekem nagyon tetszik az ikerség, fôleg, hogy az én gyerekeim hatalmas véd-és dacszövetségben vannak).

Lénàval ettünk, ittunk, beszélgettünk, nagyon jó volt. Ôszintén szólva nem bànom, hogy nem a hóban kellett elmenni, bàr nagyon tetszik. Bentrôl.



csütörtök, november 21, 2024

First world problems

 Vettem egy ilyet, hogy majd idült mosollyal zuhanyozgatok itten a zord idôben, de valami ilyen jellegtelen mosogatólé szaga van, teljesen elplattyantam, pedig olyan szép az üvege, brühühû



szerda, november 20, 2024

slave to the wage vol. sokezer

 Mondjuk azért én sem vagyok normàlis: a hülye nyughatatlan természetem miatt vagy àllàst vagy pozíciót vàltok kb évente, aztán nyiszorgok, hogy jaj, fàradt vagyok, jaj, megint újat kell tanulnom, jaj, tuti, hogy kirúgnak, hàt nem tudom megtanulni öt percen belül.



kedd, november 19, 2024

ahogy a dolgok vannak

 Szegény Marcus meg még mindig nem tud jàrni, fél làbon ugràl mindenhovà (a hàzban a lépcsôn idônként fenéken csúszik), valószínûleg részleges szalagszakadàsa van, hordania kell egy bokamerevítôt és persze megint szàz napot hiányzik.

Ma Marci elkottyintotta, hogy a gyerekeknek holnap megújíttatja az útlevelét: nagyon izgi, ezek szerint a szülinapomon (igazàból utàna, szilveszterkor) olyan helyre utazunk*, ahovà nem elég a személyi, juhú!








* az utazàst màr elàrulta