falv*

A lelketlen, rideg, keményszívű férfinál csak egy rosszabb van: a holdfényben dalolászó trubadúr, a gyertyafényben költeményeit felolvasó különleges férfi, azaz a férfi, akinek lelke van*.

(De nincs mit tenni, egyszerűen vonzódom a férfiakhoz, picsábamár...)

slave to the wage

Azt hiszem a legtöbb multiban pont olyan gusztustalanul folynak a dolgok, mint a politikában: mindenki lapít, mindenki sunyi, majdnem mindenki hazudik, vagy legalábbis mellébeszél, minden titkos és általában a lehető legrosszabbul alakulnak a dolgok.

Ma végérvényesen eldöntöttem, hogy nem nagyon szeretem a vadkapitalizmust, viszont azt is észreveszem magamon sokszor, hogy meglepő módon megbékéltem a helyzetemmel: ez csak munka, én pénzt kapok érte és kész.

Lehet ezt háborgás nélkül is csinálni, nagy dolgok amúgy sem történnek az emberrel, bármit is csinál: tanárként csak bohóc vagy és általában túl komolyan veszed magad sokszor csak azért, mert egyedül dolgozol és nem tart eléd tükröt senki, nem látod magad kívülről.

Ha viszont kollégáid vannak, akkor folyamatosan tudatában vagy az egész jelentéktelenségének. Jó, oké, a segged véded nap mint nap, de a többiek jelenléte valahogy megvéd attól, hogy azt képzeld, te szartad a világot - én persze azt képzelem, de mostanában pont kielégít, ha csak itthon gondolkozom ezen -: olyan nevetséges nyamvadt kis porszemnek lenni a gányos multisivatagban...

kedves és nőies

Kinőttem a krisztusi mosolyból, semmi kedvem folyton megbocsátani.
Kövessen el az összes kedves ismerősöm kevesebb geciséget, előre is köszönöm.
Különben meg mindenkinek olyan élete van amilyet megérdemel, könyörtelenség rulez, fuck.

értetlen

Miért nem cseréli mindenki valami helyes állatkára a gyerekét?

eh

ha én őt, akkor ő engem nem, de valaki mást igen, aki meg őt nem és nagyon nem, viszont ő meg akkor bizonyára engem - de nagyon - és én őt nem, de nagyon nem.

csodálkozom, hogy vannak egyáltalán párkapcsolatok.

valaki magyarázza már meg nekem - mint egy hat éves gyereknek -, hogy miért ez a lelki mazochizmus szinte mindenkiben? miért hozza elő a legtöbb emberből a "megvert kutya" effektust az elutasítás?

elég sokmindent értek az emberi természettel kapcsolatban, de ezt valahogy nem sikerül megfejtenem, de azt tudom, hogy legszívesebben ököllel verném szájba azt, aki rajongva szeret...oly csodás, hogy ilyen egészséges vagyok. (most hangosan röhögök, pedig sírni kéne ezen, nohát, ejnye, jaj.)

Gonosz mostohás üzengetős, de tulajdonképpen ki nem szarja le, hogy milyenes post

Az, hogy véleményem van bizonyos dolgokról, illetve ezt a véleményemet hangoztatom is, korántsem jelenti az álszentségemet, sőt. (Ez a szöveg amúgy is kurva vicces velem kapcsolatban.)

Az életem egyes szakaszaiban olyan döntéseket hoztam, amiknek alapján igenis feljogosítva érzem magam, hogy bizonyos dolgokról nagyon határozottan nagyon csúnyákat gondoljak, mert akárhogy is nézem, én mindig eléggé vigyáztam, hogy a nyomorommal a lehető legkevesebb embert tegyem tönkre.

(Sokat hibáztam azért ebben is, naná.)

Egyébként meg nem az az igaz barát, aki akkor is idült mosollyal az arcán bólogat, amikor szart eszünk, csak azért, mert azt állítjuk, hogy mi így vagyunk boldogok. Az igaz barát szarevés közben jól pofán vág és hosszú monológba kezd a szarevés kellemetlen következményeiről (Csuda egy példabeszéd, omg.)

Így megy ez.

nyíregyházi zoo

Most akkor elég nehéz eldöntenem, hogy az izületi betegségben szenvedő pumába, az alvó jegesmedvébe, a transzba esett kiselefántba, vagy a biztonságiőr arcú makiba legyek-e szerelmes...mondjuk a maki nem vonz igazán, hiszen hátrányos helyzetű, le sem tagadhatná a rokonokat.
Amúgy a gyerekeket még mindig nem szeretem, bármilyen szívtelennek is gondoltok (semmi aranyos nem volt bennük, ahogy sikoltozva a lábamon ugráltak és butaságokat nyivákoltak szörnyeteg szüleiknek), viszont annyit beszéltem, hogy ma csak hörögni tudok és tegnap többek között az is kiderült, hogy - idézem -: Gondjaim vannak a fasszal.
Hát így.

fiy

Nem geci vagyok, hanem fejlett a kritikai érzékem.

hibernálthoz nem illően gyászos...

hirdetés

Ezúton keresem azt a szánalmas, szerencsétlen, sima agyú barmot, aki kitalálta, majd sunyi módon elterjesztette, hogy a "na", az leírva "nah".Válaszokat a "statáriálisan kivégezném" jeligére várom a kiadóba.