szerda, március 31, 2021

slave to the wage vol.673489223

 A tanári cseten olyan óriás balhé keveredett (oltásellenesek vs oltásigenlők), hogy az igazgatónő  fél órán keresztül rikácsolt nekünk mint az ovisoknak, hogy nem beszélhetünk így egymással, majd nem mellesleg megemlítette, hogy a kormányra ne utaljunk azzal, hogy 'ezek' és semmi esetre se írjuk le olyasmit, mint Ovi (aka Orbán Viktor).

Persze azonnal súlyos ingerenciám támadt egy kis kormányellenes szöveget nyomni a cseten...de amúgy meg azóta is hápogok, hogy ezt most így mégis hogy?

péntek, március 26, 2021

csütörtök, március 25, 2021

(s)iker és egyéb elmélkedések

 Mostanában úgy szoktunk futni, hogy a gyerekek kísérnek minket biciklivel. Az egyik ilyen futás alkalmával találkoztunk egy iker babakocsit toló pasival és Marci kedvesen odakiáltott neki a gyerekekre mutatva, hogy ők is ikrek. 

Emlékszem, Houstonban velem egy csomó ilyen történt, az emberek nagyon kedvesen reagáltak, mikor megláttak minket a böhöm babakocsival (eleve látványosság voltunk, hiszen senki más nem volt soha az utcán): egyszer a Krogerben odajött hozzám egy nő és mutatta a kamaszforma gyerekeit, hogy ők hármasikrek, aztán volt, hogy a Walmartban odajött hozzánk egy mexikói ikerpár, hogy jaj, hát mi is ikrek vagyunk és a Randalls-ban pedig egy másik nő nagyon kedvesen lelkendezett, hogy milyen cukik és szépek a gyerekek, majd elmesélte, hogy mostanában neki kész őrület az élete az ikreivel, mert vezetni kezdtek és halálra aggódja magát. (Azért írtam le külön a boltokat, hogy érzékeltessem, hogy velem az élelmiszerboltokban történtek a nagy dolgok Amerikában, az eladók voltak a haverjaim; ehhez képest semmi egy karantén, én mondom nektek.)

Nekem mindig nagyon jól estek ezek - remélem, hogy a babakocsis pasinak is reményt adott, ha esetleg sosem alszanak, vagy ilyesmi -, mindig arra gondoltam, hogy lám-lám, más is megcsinálta, felnevelte őket, akkor csak menni fog nekem is. 

Eh, nehéz dolog ez. Most azért gondolkodom ilyen dolgokon, mert Marci húga két héten belül szülni fog és bevallom, mindig borzongva gondolok arra, ami vár rá: éveken át akartam harmadik gyereket, de amikor belegondolok, mindig arra jutok, hogy fizikailag képtelen lennék már végigcsinálni ami egy babával jár, öreg vagyok, na meg a gyerekek első két éve annyit kivett belőlem, hogy nem maradt túl sok energiám. (A memóriám például tényleg törlődött kb a születésük előtti dolgokra vonatkozóan, állati fura, bár ha belegondolok, hogy az első időkben komolyan egy órákat aludtam és vekkerrel keltettem magam minden éjjel, mert a gyereksírásra már nem ébredtem fel, akkor végül is nem tudom, hogy mit csodálkozom...) Na meg aztán beütött a depresszió, meghalt az apukám, fú, nagyon kemény időszak volt nekem a gyerekek csecsemőkora, a mostani életem ahhoz képest vidám séta a parkban. Persze az is igaz - Marci húgára visszatérve -, hogy én mindig két gyerekben gondolkodom, ha a nehézségeket mérlegelem; nyilván van pedig különbség, hogy egyszerre egy vagy két csecsemőt kell ellátnod, de hát nekem sose volt csak egy, nem tudom, az milyen lehet. 

Ezektől függetlenül persze nagyon izgi és örömteli egy új családtag születése, mondjuk ők nem itthon laknak, szóval sokat nem fogjuk látni, de hátha egyszer megint lehet majd utazni. 



szerda, március 24, 2021

Dark

A Dark egy valóban nagyon komor sci-fi thriller időutazással, féreglyukkal, rettentő bonyolult kapcsolati viszonyokkal, hatásvadász (és nagyon ijesztő) zenével, állati helyes fiatal srác főhőssel egy kitalált (?) német városban. 

Ilyeneket sose szoktunk nézni, de most jókat borzongunk rajta esténként.






slave to the wage aka covid blues

 Szerintem nàlunk a vezetőség egy szatyorban él: tegnap elkezdték pedzegetni, hogy járjunk be megint érettségi felkészítőkre, de nem értem hogy nem tűnik fel nekik, hogy mennyire tombol most ez a szar: az egyik kolléganőnk épp súlyos tünetekkel ment be a sürgősségire, miközben ők nyájasan arról érdeklődtek, hogy akarunk-e bejárni felkészíteni. 

Hát én basszus nem akarok, amíg nem muszáj és amúgy is: ez az egy hónap már nem sokat számít az érettségizőknek szerintem. És persze totál igazságtalan, hogy azoknak, akik egy évet töltöttek online oktatásban, semmilyen kedvezményt nem akarnak adni az érettségin; de ez is nyilván politika, hiszen Ovi és barátai azt szeretik előadni, hogy ők milyen remekül megszervezték a digitális oktatást.

Nekem is baromira elegem van, de csurig vannak a covid osztályok fiatalokkal mostanra, én inkább maradok itthon, amennyit lehet.

online konferencia

 A lakás minden szeglete foglalt, mindenki egy-egy kütyün molyol valahol, nekem már csak az ágy maradt sajnos. 

Abszolút megértem egyébként a diákjaimat: én már kb öt perc után alfába kerültem, bár kétségtelen, hogy eleve fájdalmasan unalmas a téma (iskolai közösségi szolgálat).



vasárnap, március 21, 2021

csütörtök, március 18, 2021

Covid blues

 Én eddig remekül bírtam az állandó itthonlétet, de ma nagyon nyűgös voltam és egy mikor lehet már végre beülni sörözni valahová? is elhagyta a számat (pedig kb soha nem megyek sörözni), na meg a diákokkal is nyafogtunk egymásnak egy sort, hogy fújfúj online oktatás. 

Felvételi update

 Hát bocs, most minden erről szól: van egy ismerősöm a második kiszemelt suliban és ő biztat, hogy meglátom, Marci bekerül még, addig sakkoznak a listával, meg kiesnek, máshova mennek végül emberek, hát, legyen neki igaza, kicsit egyszerűbb volna az élet...Elvileg április végén lesz egy végleges lista és akkor értesítenek mindenkit az eredményről, úgyhogy véglegeset csak akkor tudhatunk, remek, még röpke másfél hónap izgalom, mi az nekünk, mikor vagy egy éve a felvételi bűvöletében élünk...