Tegnap, azaz a Fájás Napján mindenem fájt, pszichésen fájok mikor tudományosan kell értekeznem (megjegyzem a tudományos munka a libidóra igen jó hatással van), na persze a rám mért tudomány durván nevetséges, tudománynak nemigen nevezném, de úgy kell tennem mintha komoly ember volnék, komoly jelenléttel a világban, én kéremszépen egy tényező vagyok, lesztek szívesek nem elfelejteni, ejnyenohát, súlyos koncentrációs zavaraim vannak, meg ugye amúgy sem vagyok önazonos, a rendszer reggelenként súlyos hiba után áll helyre és hát meglep időnként, hogy ketten ébredek az ágyban, olyan sokáig egyedül, hogy most ez nahátjé, btw remekül alszom mióta, három órán át reggelizünk, éledezünk, idétlenkedünk, még jó, hogy most lógok az iskolából, nincs kapu, nem lehet bemenni, szorongok ezerrel a munka miatt, ezen kattogok folyton, a munkamániásokat lelövik, ugye?, nehezen viselem a levegőben lógást, a függést, a kötést, nekem mindent egyedül kell, mer ha egyedül nem megy mással se megy, nagy filozófus vagyok, lássuk ezt be gyorsan feleim, tanulom újra a kapcsolatolást, kicsit elfelejtettem hogy kell, nem voltam jó belőle sose, elég jó szerelmes és elég jó szülő, az elég jó a maximum, tudom én, mondjuk ahhoz is kibaszott nagy szerencse kell u know, nemtom mondtam-e már, hogy Borisz (aki Fanni) a legszebb csíkosbajszos én meg azt álmodtam, hogy Magyarország euróövezeti tag lett, mosmitnéztek, van ez így, hát nem lehet mindenki atomfizikus mint a macskám, sej, a jó isten egyszerűnek alkotta az eszemet, nincsen abban nagy modernség, csak szelidség, szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése