szombat, január 31, 2009

ego sum

Gyanitom, hogy csak elhatarozas kerdese, hogy az ember belefullad-e a sajat eletebe vagy sem, hogy jol akarja-e magat erezni vagy sem, a nyomor ugyis mindenkinek adott, ugyhogy erdemes hamar eldonteni, hogy nevelunk-e rozsat a szarkupacban, mert egy ilyen dontes utan igazabol mar tok mindegy mi tortenik, tok mindegy, hogy elutazunk vagy ittmaradunk vagy tulelunk vagy meghalunk, de pont ez az elengedes es a dontes szabadsaga iszonyuan nyomaszto lehet: a "rajtam mulik minden" szornyu pokol, ha az ember nem mozgosit eleg energiat.

péntek, január 30, 2009

helyzetjelentes

Irtam megint egy otos szakdolgozatot. Nevetseges.

"you must go on, I can't go on, I'll go on"

Arra ebredtem, hogy attol rettegek, hogy rakos vagyok. Aztan majdnem megfulladtam a kohogestol. Aztan nem volt kedvem felkelni. Aztan nem volt kedvem lenni. Asszem nem vagyok tul jo idegallapotban, surgosen csinalnom kell magammal valamit.
A vegso megoldas: maraton vagy heroin, kozeput nincs.

csütörtök, január 29, 2009

vall

Thursday, January 29, 2009 11:41 PM

en ugy orulok, hogy te vagy a pasim.

na. csak ezt akartam, mosmitnezel?:)

kieg. az elozohoz

Ja, es futolag lattam a Molly fikablog igen tehetseges szerzojet is. Edes otthon, yea.

povera me

Tudtam en mindig, hogy nem szabad VIP fickokkal foloslegesen kavarni, mert az ember evek multan is szembesul (szo szerint) majd a tevedeseivel.
Merhogy en ugye nyugodtan tevezek a szuloknel es borogatom az anyam kezet meg tamogatom a vecere es egyaltalan, tok komoly es fontos tevekenyseget vegzek es akkor egyszer csak muszaj felrohognom a Filmszemle megnyitojanak tudositasa lattan, merhogy epp az a ficko nyilatkozik a nemtommilyen dijnyertes filmjerol, akinek ugy tiz evvel ezelott egy csudaszep hajnalon a Duna-parton belesirtam a szajaba.

fyi

Tegnap megtanultam olaszul.

kedd, január 27, 2009

"meg mondd, mitol olyan ritka, amikor nagyjabol minden ott van a helyen"

mindenkinek az o sajat beteg sztorija, sajat beteg mantraja, sajat luxusnyavalygasa, sej, az erofitogtato, sardobalo kurva mindeneteket mar: emberek fagyasztatjak le magukat es mi megis lancot hordunk, en egy kicsit megint szeretnek elbujni az agy ala, kimaradok a dobasbol, sztrajkolok, parkolopalyara kerulok, van az a mondas, hogy ami nem ol meg az, na az, de kicsit megorult, nem baj, szeretem az orulteket, segiteni nem kell felnetek, en is megorultem, nem baj, szeretitek az orulteket, mi mind bolondok vagyunk, nem baj, szeretjuk a bolondokat, nyelvtanozok, fat nevelek, ismeteljuk at a lecket: mindig lehet meg szarabb, de van azert par nagy jo, JO, belelegzem a talpamon a feher fenyt, koncentralok a jora, az eletnek elvegre az a dolga, hogy jol odabasszon (nem)(de), mi lenne, ha nem lenne (jo), a szerelem sokkal jobb dolog mint egy allas, titokban sirtam, mikor arra gondoltam, hogy, megsiratom a majdnem elveszettet is, mosmitneztek, nem csokos, siros, az, a szaj, a kurva meg csak ad, elvesz, elvesz, elvesz, elvesz, elvesz, elvesz, lassan olyan leszek mint egy kirabolt lakas amiben csak egyetlen erteket hagytak, gyamoltalan, perszepersze van a masik olvasata, az afrikai ehezok, hajlektalanok, neked jo (JO) de hogy lehet, hogy csak a meprobaltatasok hazaban van annyi pontom? megerdemled ennyi eletenergiaval.
legohiany
korulbelul tiz tok banalis mondatot toroltem az elmult fel oraban, mint alvadt verdarabok, ugyis csak az erdekel titeket amit nem irok le, annyi mindent erzek, hogy elajulok tole, az anyam agydaganata olyan beszedes betegseg: egesz eleteben mindent maga csinalt, maga oldott meg, titkolta a bajait, segitokesz volt, fegyelmezett es eros es azt hiszem keveset torodtek vele masok igazan, most meg mindent valaki mas segitsegevel kell csinalnia, nem tud titkolozni, nem tudja egyedul megoldani, de semmi ertelme leirni, hogy

hétfő, január 26, 2009

péntek, január 23, 2009

Ylla ihletésére

Kevés kellemesebb dolgot tudok elképzelni egy, az úton előttem átfutó/riszáló szép fekete cicánál.

ismételjük át a leckét

Csak a szerelem óv meg a tébolytól.

munka, kenyér, gőg

Igazából mindig is nagy problémám volt a gőg, de most, hogy állás után kell kuncsorognom, végképp borzalmasan kínoz.
Otthon azért megszoktam, hogy nemigen mondtak nemet, ha jelentkeztem tanítani: ha a próbaórád fasza, akkor általában akad elég munka (az más kérdés, hogy elég rendesen kizsákmányolnak a legtöbb helyen, plusz kényszervállalkozóvá tesznek és inged-gatyád kifizeted ha nem feketén dolgozol), de itt... itt folyamatosan falakba ütközöm: nem vagyok anyanyelvi, nem tudok olaszul, nem itt végeztem, blablabla és hát ezt iszonyú nehezen viselem, sokszor már arra gondolok, hogy inkább leszek kikötői dokkmunkás, mint munkáért kuncsorgó tanár (ráadásul szerintem sokkal jobban keresnék), annyira megalázónak érzem az egészet: hat év kibaszott tanulás (főiskola és egyetem ugye; oké, nem pisiltem vért, hogy sikerüljön lediplomáznom, de akkor is) és összesen tíz év tanárkodás után mindenhol elutasítanak, vidám tényleg.
Faszér tanultam, mikor lehetnék parkettás vagy villanyszerelő, ezeket nyilván remekül nyomnám olasz nélkül is és egyáltalán, az olaszok mi a tökömér nem tudnak valami rendes nyelven (angol) a sajátjuk helyett...?
Az is csudaszép, hogy az öt magyarból akinek írtam a wiwen egy válaszolt (inkább nem mondok semmit), viszont ma felcsillant a remény: tök véletlenül belefutottam egy magyarba, aki épp beindít itt egy nyelviskolát és rögtön találkozóra invitált (bár nem hitegetett, mondván ő most főleg diákokat keres), mondjuk lehet, hogy csak magyarkodni akar kicsit és a Piazza Oberdanon könnyes szemmel elénekeljük majd a himnuszt, nemtom...btw vasárnap éjjel hazamegyek kicsit megint, szőrös szeretteimet itthagyom, ja, fontos: ha van isten és találkoztok vele, ezúton üzenem neki, hogy bekaphatja.





PS.:
Mar: Nem is vagyok szőrös.
Mo: A lábad szőrösebb mint az enyém. És a mellkasodon is van vagy tíz szőrszál. Sőt, szakállad is van. Tök szőrös vagy.

szerda, január 21, 2009

Kedves tévénéző gyerekek!

Nos, nem nagyon hiszem, hogy meg kéne enni a főztömet. Inkább ki kéne állítani e művészi darabokat. Nem, nem is: költeményeket, ódákat, operákat kéne róluk, hozzájuk írni, zengeni, előadni, harsogni, sikítani, templomban kéne fohászkodni egy-egy főzelékemhez meg ilyesmikre gondoltam.

kedd, január 20, 2009

mail

Átkereszteltem a macskáimat. Mostantól Kálmán, Csilla és Imre a nevük.

hétfő, január 19, 2009

Mi miatt szorongjon Molly holnaptól? (szavazás)

a) a munkanélküliség miatt
b) a rák miatt
c) családtagjai egészségi állapota miatt
d) a szerelem miatt
e) a szex miatt
f) a szex és a szerelem miatt egyszerre
g) az olasztanulás miatt
h) az olasz elöljárószók miatt
i) a beteg billentyűzet miatt
j) meg nem született gyermekei miatt
k) születendő gyermekei miatt
l) a tanítás miatt
m)a nemtanítás miatt
n) a holnapi vacsora miatt
o) a tegnapi vacsora miatt
p) miattam
r) a Fanni miatt
s) a Fanni vizelettartási problémái miatt
t) a Fanni neurózisa miatt
u) a saját neurózisa miatt
v) .............................. miatt (opcionális)

vasárnap, január 18, 2009

skill

Én sütöm a világ legundorítóbb sütijét.

TGIF

Ez itt most kéremszépen egy pénteki ügy, kéretik tehát nem vasárnapi, hanem pénteki postként olvasni, sej.
Szóval az úgy volt, hogy a titkos szingli viselkedésemet gyakoroltam péntek este épp - ilyenkor bort iszom, Szex és New Yorkot nézek és blogot írok - és erről akartam egy ilyen magamat alázót, you know, amikor a csudás idillt elöntötte a bor, najó, a laptopot, a laptopot öntötte el a bor tehát: igazi szőkenő-vicc a folytatás: ipari hajszárító és adrenalin be, billentyűzet kétségbeesett megolvasztása a férfi hazatéréséig, a billentyűzet bizonyos tagjait elvesztettük, a billentyűzet meghibásodott, kérem, kapcsolja ki, a férfi a hírt egészen higgadtan fogadja, pénteken csüggedten kullogok aludni, a gépek megölnek engem.




PS: http://www.pcszerviz.com/Notebook_laptop_szerviz/Javitas/billentyuzet_szerelese

szerda, január 14, 2009

parole chiave

Ezúton csókoltatom mindazokat, akik a hogy kell lovat rajzolni? kérdés illetve a hatos faszt szóösszetétel (?) segítségével találtak a blogomra.

kedd, január 13, 2009

trieszti magyarok a wiwen

Szomorúan láttam az előbb, hogy az olaszországi magyarok nagy része minden egyes leírt szó után legalább három szmájlit ír (az elvetemültebbje felkiáltójelekkel is operál) és én sajnos kizártnak tartom, hogy ilyen emberek hathatós segítséget nyújtsanak munka (vagy akármilyen más) ügyben.
Nem örülök.

GT kieg.

Arra gondoltam, hogy ha a GT végképp elburjánzik az órákon és mi itt állunk Olaszországban kommunikációs lehetőség nélkül - merugye azér a dolgok nem úgy mennek, hogy a kocsmában odamész valami szimpatikus skúlóhoz és vért izzadva, szánalmas szókincsed minden egyes darabját bevetve elkezded neki magyarázni a neved meg hogy szép az idő, majd várod, hogy ingyen társalgási órát kreáljon neked gyorsan -, akkor talán el kéne mennünk az anonim alkoholistákhoz, ahol mindenkinek kutya kötelessége minket meghallgatni és empatikusan kérdezgetni még akkor is, ha szókincsünk alapján agyalágyult két éveseknek tűnünk.

helyzetjelentés

Már ne is haragudjatok, de itt piszokul szép, napsütéses márciusi idő van.

GT (vigyázat! dögunalmas post)

Szerintem egyértelműen a grammar translation method miatt gyötörnek rémálmok.
Éjjel egy, a szekrényből jövő robajra ébredtem és frankón meg voltam győződva róla, hogy áll valaki a szobában, úgyhogy rémületemben hosszú percekig meredtem a sötétbe, fasza volt.
Na de nem is ez az érdekes, hanem hogy előtte álmomban folyamatosan igéket ragoztam, nem jól van ez így, egyszer már tanítottam is olaszt álmomban, valami névelőkről magyaráztam a táblánál.
A grammar translation method igenigen, na jó, lehet, hogy az alapozó színű leharcolt olasz tanárnéni néni keze is benne van a dologban, tanítás közben kilóg a dereka a nadrágjából (a tanárok tényleg mind egyformán balfékek? Inkább nem gondolok bele, hogy a metrószerelők miket figyeltek meg rajtam annak idején.) A grammar translation method szerintem simán lehet az oka minden rossznak ezen a világon, feszítsük keresztre, kövezzük meg, akasszuk fel.
Merhát persze kell a nyelvtan - különösen az olaszban, meg se tudsz szólalni nagy adag igeragozás nélkül -, merhogy anélkül csak halmozódnak egymásra a szavak, amik keret nélkül jelentésüket vesztik, blablabla, dehát kéremszépen, nemár, hogy egy nyelvóra abból áll, hogy végigragozunk pár igét (az ajtó előtt meg egy orvoscsoport várakozik, hogy az unalomtól elpusztuló diákok veséjét kioperálja gyorsan), hát bassza meg, engem már a vizsgatanításomon is azzal cseszgettek, hogyaszongya nem emeltem szövegszintre az agyhalott hatodikosok feladatait.
Igazából nehéz megítélni, hogy egy folyton nyelvtanozó tanár meg akarja-e úszni az órát vagy éppen ellenkezőleg, nagyon lelkiismeretes. Én a magam részéről, ha nem akarok csinálni semmit, akkor nyelvtant nyomatok orrba-szájba, de az ilyen frontal cuccnál viszont mégsem úszhatom meg, mert muszáj aktívan közreműködnöm: ellenőrzés, felolvasás, egyebek, raadásul az egész annyira unalmas és monoton, hogy valószínűleg spontán égek az óra végére.
Csak azér nem mondom, hogy szívesen tanítanék módszertant, mert a módszertanosok az átlag tanárnál is rémesebbek: sosem mosnak hajat, félregombolják a ruhájukat és véresen komolyan veszik magukat.

szombat, január 10, 2009

kritika

Hihetetlen, hogy minden gép elromlik a közeledben. Csoda, hogy még nem robbant fel a kocsi.

péntek, január 09, 2009

M&M

4:18 PM me: nem is emlékeztem, hogy ilyen cukin leveleztünk a wiwen, most olvastam újra az előbb


4:23 PMme: épp ott tartok a levelezésben, hogyaszongya " jövő kedden hazamegyek egy hétre. majd jól beszéljünk meg egy találkozót, és jól igyunk meg egy (sok) sört (vagy bármi mást), hm?"
hehe
4:29 PM m: latod, hogy nyomultam :p
me: igen, meg az öltönyös rabszolgára is mondtál valami olyant, hogy ez milyen fétispornós és biztos nagyon szexi vagyok az öltönyben:D
4:30 PM m: de ezt mielott talalkoztunk??
wow de bator voltam!
4:31 PM me: igen, nem vacakoltál nagyonDőltés még a fannit is kedvesen üdvözölted meg aggódtál a szívbillentyűm miatt
behálóztál, bazmeg

:)
na nem haragszom, gyere szépen haza dugni:D
4:36 PM m: :D
huhh, igy osszeolvasva tenyleg eleg egyertelmunek tunik :)
me: nekem fel se tűnt semmi, elképesztő
látszik, hogy sokáig nem pasiztam
m: kis naiv (satani kacaj)
me: jaja, abszolút
4:37 PM gondoltam megyek sörözni a kiscsávóval, aztán triesztben kötöttem ki:D

in memoriam SZNOL*

Amikor még SZNOL-lal éltem együtt - aki megvan azér most is, csak lappang én meg simán kiröhögöm amikor aktívvá akar válni -, akkor mindig mindent a végtelenségig kuszáltam és dagonyáztam a zűrzavarban; nyilván rettentően unatkoztam és valószínűleg nehezen szakítottam a kamaszkorommal. Aztán szép fokozatosan rájöttem, hogy a nagyoperák nem teszik izgalmassá az életet, nem leszek tőlük egyedi vagy érdekes, inkább


Na nem. Annyit gyepáltam már ezt a témát, hogy kiráz tőle a hideg, szóval long story short: nem bánnám ha csak férfiak élnének a világon. Módosítok: egyenes, gerinces, döntésképes férfiak, akik a kocsmában két pofonnal intézik a vitákat, aztán némán bámulnak a piájukba tovább.
Az egyszerű szép, mosmitnéztek?
Na megyek, hallgatok egy kis italodiszkót, hátha helyreáll a lelki egyensúlyom.








*A Szép Nagy Orosz Lelkem, rimembör?



PS: Egyébként szerintem azóta nem bízom senkiben, mióta két éves koromban a bölcsis néni be akart rakni a pöcegödörbe.
(Italodiszkó helyett Portishead, minőségi csere, nemde?)

csütörtök, január 08, 2009

fyi

Azt gondolnám a magamfajta önelégültről (aki ugye titkon úgy képzeli, hogy ő szarta a világot), hogy semmi önirónája, de tegnapi szánalmas félrefordításom után meg kell állapítanom, hogy viszonylag egészséges énképpel rendelkezem: még most is könnyesre röhögöm magam, ha eszembe jut amit képes voltam leírni; olyan hatalmas butaság volt, hogy tulajdonképpen el kéne költöznöm a világból szégyenemben.

M&M

Mo: azt álmodtam, hogy hazajössz és elmeséled, hogy egy nő meztelenül ül az olasz órán és ez mennyire jó, én meg ezért bosszúból a john-nal dugtam
(ez most itt kötőjeles vagy sem?)

Ma: anyad

szerda, január 07, 2009

blogot írok, székre állok

Nincs viccesebb, mint az a blogger, aki a blogjában lelkendezik, hogy mostanában nincs ideje (kedve, lehetősége, ereje, vatevör) írni és ez mily csodás. Töröljed akkor, bazme
Nem kell blogot írni, kiscicáim, csak szólok.

"adatszegény közösség"

Lehet, hogy mindenkinek el kéne tűnnie ahhoz, hogy végre kiderüljön róla az igazság, tudjátok, a recept szerint mondjuk menjünk fel egy hídra, aztán ne jöjjünk le többé. Vagy persze lehet, hogy valakit el kell tüntetni ahhoz, hogy kiderüljön róla az igazság. (Mondjuk az egy érdekes kérdés, hogy például egy eltitkolt abortusz mennyivel nagyobb igazság mint egy világgá kürtölt diploma, nade.)
A világ, a rendőrség, a média úgyis azonnal vájkálni kezd az égvilágon mindenben, ami az eltűnthöz tartozik: fotók, mélek, levelek, sms-ek, ruhák, aztán ha egyszer meglesz a nyomorult, itt fog állni a világ előtt kitárulkozva és még a sarki zöldséges is pontosan tudja majd, hogy mikor csináltak róla amatőr pornóképeket, hány pasija volt párhuzamosan, mennyi pénz volt a bankszámláján, mikor volt utoljára hasmenése, volt-e valaha depressziós és mennyit iszik egy-egy buli alkalmával.

Hümm. Vajon kinek mennyire lenne kínos eltűnnie?

helyzetjelentés

Álmomban nemcsak szörcsögve hörögtem, de az agyam vad tevékenységet végzett: István felesége voltam és vagy tíz szeretőt tartottam; hát igen, annak idején a kapcsolatunk valóban nem volt igazán kielégítő, merhogy úgy öt évig nem éreztem semmit ha megcsókolt vagy hozzám ért, ne forgassátok a szemeteket, régi történet, most nem fejtem ki mit miért és minek, meg ezt a többi unalmas izét. Igazság szerint nagyon nyomasztó volt az a sok ember körülöttem egész éjjel, remélem ma sikerül azt álmodnom, hogy darusként dolgozom egy építkezésen és tök egyedül ülök abban a fasza kis fülkében vagy mittomén.
Btw ma megbeszéltük, hogy széttrancsírozzuk a macskát: az a végzete, hogy elviselhetetlenül aranyos, szép, puha és selymes.
Az undort olvasom, éljen a január, éljen 2009.

kedd, január 06, 2009

Kedves tévénéző gyerekek!

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy bátor, gyáva, gonosz vagy önző vagyok, illetve esetleg ezek förtelmes keveréke.
Azt hiszem életem legnehezebb döntéseit hozom itten egymás után, ráadásul rosszalló tekintetek kísérnek az úton, nem könnyű, de csinálom, my way meg minden, ugyanakkor persze rágom magam rendesen, rémálomban nyöszörgök éjszakánként, egyre kevésbé van kedvem elmagyarázni, hogy mit miért és hogyan, persze lehet, hogy végül nemcsak megégtem a seggem, de a bűntudattól se tudok majd szabadulni, fogalmam sincs.
Azt se nagyon tudom, hogy ki mit csinált volna a helyemben, persze ilyenkor mindenki kurva okos, mindenki pont fordítva csinálná mint én, elméletben mindenki racionális és dehogyis érzelmi lény, csakhát amikor hirtelen választani kell, akkor az embert elhagyja a ráció, btw ez egy szép kövér morális dilemma, valami buta bölcsész szakon rághatnák egy kurva unalmas szeminárium keretében fél éven át, új mantrám van egyébként, nemtom mondtam-e már: az életben mindent úgy kell elfogadni ahogy jön, ne tegyél bele energiát, meg kisfaszom, az egyik tanítványom azzal vigasztalt, hogy a bátyám is külföldön volt, amikor az anyánk meghalt, az élet nem állhat meg, aztán egy grimasz kíséretében elismerte, hogy rohadt egy helyzet amiben vagyok, persze a hibás most is én vagyok: ha annak idején illedelmes huszonhárom éves módjára pottyantottam volna mondjuk úgy három gyereket, akkor ugye minden kurva egyértelmű volna: a gyerekek mindenekelőtt, punktum. De a szerelemért elhagyni a beteg anyámat, az erkölcstelennek, illetlennek, nevetségesnek hat (csak megsúgom, hogy egészen addig van ez így, amíg kívülről nézzük), merhát ugye elméletben mindenki erős, morális lény, mindenki kurvára tudja a frankót, én csak küzdjek mindennel egyedül, elvégre tavaly többször azt mertem mondani, hogy egyedül jó, hogy a kapcsolatok borzalmasak, ezért nekem mosmár nincs jogom máshoz soha többé.
Na. Moralizáláson kívül azért mással is foglalkozom: négy kiló csirkenyakat hurcoltam el Triesztig (a tecsós néni háromszor kérdezett vissza döbbenten: négy kiló? Nektek bevallom, hogy ötöt akartam, de azt már tényleg túlkapásnak éreztem volna) és holnaptól a Marcival egymáson röhögünk majd egy nyelvtanfolyamon.

hétfő, január 05, 2009

"I-I-I feel that life is-is divided up into the horrible and the miserable"

Nem értem mért nincs minden iskolában mindenki számára kötelező halál és veszteség óra.

Ismételjük át a leckét

2007-ben két dologra jöttem rá összesen: nyáron meleg van, télen hideg.
2008-ban az élet annyira összekuszált mindent, hogy ismét csak azt tudom mondani, amit párszor már leírtam: nem az a furcsa, ha az emberek megőrülnek. Az a furcsa, ha nem.
Úgyhogy savas kád helyett jövő karácsonyra inkább kitartást, életerőt és egy kis megkönnyebbülést kérek díszdobozban, köszi.

kisült-e már

Az ugye azér elég sokatmondó, hogy Lucától az Emberkísérletek a náci haláltáborokban című könyvet kaptam ajándékba karácsonyra - igazán nagyon köszönöm, bár egy kicsit morbid megköszönni egy ilyen ajándékot: a hősi időkre emlékeztet, amikor a kocsmában a vodkasört a kedves egészségedre szófordulattal nyújtották át nekem -, az előbb el is mélyedtem az Élő emberek fagyasztása című részben, nem is tudom, jövő karácsonyra gázkamra makettet vagy savas kádat kérek szépen, ez egy igen igen kemény, kemény világ, mosmitnéztek.