Ha kaki van, szólj, a kaki takarítás igazi cselendzs
Feleim, olyan csodálatos újra egyedül lenni a testemben - nem győzök örülni neki.
Tudok rendesen mozogni, nem érzem két perc mosogatás után, hogy azonnal összeesek, mert olyan gyenge vagyok, be tudom kapcsolni a szandálomat (szandált, igen, mosmér - tudom, ezért utálni fogtok, de nappal itt még mindig a 25 fok a domináns), tudok vásárolni anélkül, hogy percenként öklendezni kezdjek a kaják láttán, tudok paradicsomszószt enni és narancslevet inni, mert nem marja a torkom a sav; az élet nagyszerű - ha esetleg nem értékelnétek, javaslom legyetek okádós ikerterhesek, a terhesség elmúltával minden apró dolog hihetetlenül élvezetes lesz.
Egyébként meg valóban kicsit pokoli a helyzet, de egyelőre elég jól bírom, hiába, erős vagyok, mint a bivaly. Pokoli a helyzet, mert a babák még mindig nem tudnak szopni, így üvegből etetem/etetjük (mikor ki) őket három óránként, illetve szopni tanulunk (persze simán lehet, hogy már örökre kialakult a nagy mumus, a cumizavar és cseszhetjük), utána pedig ki kell facsarnom magamból minden csepp tejet és ez így megy körbe-körbe-körbe. A két etetés szoptatással együtt úgy másfél-két óra, utána fejés vagy fél óra, majd üvegek mosogatása, sterilizálás és igen...újabb etetés. Nem, nem nagyon szoktam aludni, de mondom, egész jól vagyok. Csodálom is, hogy a nők depressziósok lesznek szülés után, én az alvásmegvonástól inkább kicsit mániásnak érzem magam...
Különben vicces kis figurák ezek, már most látszik, hogy mennyire különböző egyéniségek: Léna áldott jó természet, folyton mosolyog (bizony, tényleg mosolyog), jól eszik, jókat alszik és csak akkor lesz erőszakos, ha hirtelen megéhezik, de könnyű felvidítani (tejjel, naná), igazi hedonista. Marcika viszont Léna szöges ellentéte: ő világfájdalmas arccal nézeget a plafonra, rengeteget sír és nagyon anyás - sosem fogom elfelejteni, mikor először próbáltam szoptatni a kórházban és a reszketeg, ráncos és vörös kis testét a mellemre tették...időnként persze megharagszunk rájuk - és aztán bűntudatunk van -, de főleg Marcikára, aki képes megállás nélkül hosszasan üvölteni, pelenkázás közben lepisili a saját fejét, illetve pár nappal ezelőttről a következő - felkiáltójellel ellátott - sértett megjegyzést írtam a babák tevékenységét számon tartó jegyzetfüzetbe Marcika éjszakai tevékenysége mellé: LESZART!
Amúgy szerintem az ikresség egyik állandó jellemzője a bűntudat: én legalábbis rögtön elszégyellem magam, ha kicsit többet ölelgetem valamelyiküket, ha egyikük kicsit több tejet kap, ha az egyikre fehér ruhát adok, a másikra meg menő kisállatosat, ha kicsit hosszabban mondogatom valamelyikről, hogy mennyire édes volt ma ezért meg azért, ha valamelyiket előbb etetem és a másikat hagyom üvölteni (nincs más választásom sajnos, csak két kezem van)...nem, nem könnyű és akkor még itt van harmadik gyerekünk, a macska is. Mostanra talán már kicsit megnyugodott, a babák nagyon érdeklik, de fél is tőlük, igyekszünk sokat simogatni, kap plusz sonkát, hasdögönyözést, remélem később sem lesz búskomor.
Feleim, olyan csodálatos újra egyedül lenni a testemben - nem győzök örülni neki.
Tudok rendesen mozogni, nem érzem két perc mosogatás után, hogy azonnal összeesek, mert olyan gyenge vagyok, be tudom kapcsolni a szandálomat (szandált, igen, mosmér - tudom, ezért utálni fogtok, de nappal itt még mindig a 25 fok a domináns), tudok vásárolni anélkül, hogy percenként öklendezni kezdjek a kaják láttán, tudok paradicsomszószt enni és narancslevet inni, mert nem marja a torkom a sav; az élet nagyszerű - ha esetleg nem értékelnétek, javaslom legyetek okádós ikerterhesek, a terhesség elmúltával minden apró dolog hihetetlenül élvezetes lesz.
Egyébként meg valóban kicsit pokoli a helyzet, de egyelőre elég jól bírom, hiába, erős vagyok, mint a bivaly. Pokoli a helyzet, mert a babák még mindig nem tudnak szopni, így üvegből etetem/etetjük (mikor ki) őket három óránként, illetve szopni tanulunk (persze simán lehet, hogy már örökre kialakult a nagy mumus, a cumizavar és cseszhetjük), utána pedig ki kell facsarnom magamból minden csepp tejet és ez így megy körbe-körbe-körbe. A két etetés szoptatással együtt úgy másfél-két óra, utána fejés vagy fél óra, majd üvegek mosogatása, sterilizálás és igen...újabb etetés. Nem, nem nagyon szoktam aludni, de mondom, egész jól vagyok. Csodálom is, hogy a nők depressziósok lesznek szülés után, én az alvásmegvonástól inkább kicsit mániásnak érzem magam...
Különben vicces kis figurák ezek, már most látszik, hogy mennyire különböző egyéniségek: Léna áldott jó természet, folyton mosolyog (bizony, tényleg mosolyog), jól eszik, jókat alszik és csak akkor lesz erőszakos, ha hirtelen megéhezik, de könnyű felvidítani (tejjel, naná), igazi hedonista. Marcika viszont Léna szöges ellentéte: ő világfájdalmas arccal nézeget a plafonra, rengeteget sír és nagyon anyás - sosem fogom elfelejteni, mikor először próbáltam szoptatni a kórházban és a reszketeg, ráncos és vörös kis testét a mellemre tették...időnként persze megharagszunk rájuk - és aztán bűntudatunk van -, de főleg Marcikára, aki képes megállás nélkül hosszasan üvölteni, pelenkázás közben lepisili a saját fejét, illetve pár nappal ezelőttről a következő - felkiáltójellel ellátott - sértett megjegyzést írtam a babák tevékenységét számon tartó jegyzetfüzetbe Marcika éjszakai tevékenysége mellé: LESZART!
Amúgy szerintem az ikresség egyik állandó jellemzője a bűntudat: én legalábbis rögtön elszégyellem magam, ha kicsit többet ölelgetem valamelyiküket, ha egyikük kicsit több tejet kap, ha az egyikre fehér ruhát adok, a másikra meg menő kisállatosat, ha kicsit hosszabban mondogatom valamelyikről, hogy mennyire édes volt ma ezért meg azért, ha valamelyiket előbb etetem és a másikat hagyom üvölteni (nincs más választásom sajnos, csak két kezem van)...nem, nem könnyű és akkor még itt van harmadik gyerekünk, a macska is. Mostanra talán már kicsit megnyugodott, a babák nagyon érdeklik, de fél is tőlük, igyekszünk sokat simogatni, kap plusz sonkát, hasdögönyözést, remélem később sem lesz búskomor.
hat en nem tudom, de szerintem biztos ugyesek vagytok. a szoptatasrol csak annyit tudok, hogy eroltetni kell az elejen, bar ha uvegbol kaptak inni az ugye sokkal konnyebb nekik, igy valoszinuleg egyre kevesebb kedvuk lesz beloled kifacsarni azt amit konnyebb uton is megkapnak.
VálaszTörlésde buszke vagyok ratok es hajra, hajra.
hát, igyekszünk, bár elég kemény két gyerekkel beletanulni ebbe az egészbe.
VálaszTörlésa szoptatásomat meg sajnos az intenzíven eleve elszúrták, mert ott brutálisan gyors cumiból etetik őket, nyilván már rég rászoktak, de én még nem adom fel, gyötröm őket,viszont muszáj üvegből is kapniuk, mert a gyerekorvos szigorú hízókúrát írt elő nekik, merhogy koraszülöttek; viszont vettünk spéci lassú cumit, ami állítólag "szoptatásimitátor", Marcika különösen utálja:)
(ja,meg állítólag a szájuk izmai sem elég fejlettek egyelőre a szopáshoz...hogy mik vannak;))
VálaszTörléshuha. most restelkesem, hogy ennek kapcsan, de hat na, csak eszembejutott az arc-alkapocsfajdalom, amikor meg ano kezdo voltam.... ize.
VálaszTörlés