szombat, október 30, 2010

small joys

Rám jön a terhesség előtt hordott nadrágom és egyetlen csík se lett a hasamon, éljek. (Ez egy vers, csak szólok, ha esetleg nem érzékelnétek)
Pedig még csak négy hét telt el a szülés óta (ma négy hetesek a kis őrültek; nagy és öreg emberek lettek, bizony) és mindenféle borzalmat (rengeteg szénhidrátot, I mean) eszem össze-vissza.



PS.: A szülés történetéből kifelejtettem pár érdekességet:
1, búcsúzóul hánytam egyet szülés előtt is (az volt az utolsó, yea). Tudományosan kiszámoltuk, hogy összesen kábé hétszázszor hánytam a nyolc hónap alatt. Btw mondtam már, hogy könyvet fogok írni a hányásról?
2, vajúdás közben öt percenként sírni kezdtem, nagyon furcsa volt. Még szerencse, hogy a hormonokra mindent rá lehet fogni...
3, szülés közben azt kérdezgettem az ápolónőmtől, hogy ugye nincs harmadik baba?...bevallom, titkon attól rettegtem, hogy nem vették észre az ultrahangon és igazából azért vagyok olyan pocsékul, mert hármasikreim lesznek.

5 megjegyzés:

  1. De jó, újra lehet kommentelni :))))). Vigyázzatok magatokra, gratula a naci miatt, bár az ezt eredményező 700 hányást nem irigylem :).

    Sc

    VálaszTörlés
  2. Ikerterhesség csíkok nélkül?! Mázlista!
    (Kösz, hogy újra lehet kommentelni.) :)
    Pusz a családnak!

    E.

    VálaszTörlés
  3. Ajvé, lehet kommentelni! GratulálokGratulálokGratulálokGratulálokGratulálokGratulálokGratulálok a babákhoz!!! Kitartás:)

    VálaszTörlés