"He said I was a flower of the mountain, yes, But now I've powers o'er a woman's body, yes."

Tegnap vendégségben voltunk és közben egy fickó agresszívan hívogatta Marcit, mondván, hogy szeretne megvenni valami asztalt, amit a craigslisten hirdetünk.
Valahogy olyan furcsa volt, hogy miért akar valaki olyan nagyon egy asztalt, hogy öt percenként telefonál miatta, így aztán utána néztem, hogy létezik-e craigslist bűnözés és hát naná, hogy létezik és nemcsak a prostitúció kapcsán: újabban az a divat, hogy valami nagyon drága tárgyat meghirdetnek nagyon olcsón, odacsalnak egy lakásba, majd a fejedhez pisztolyt nyomva kirabolnak. Miután elolvastam ezeket a csodálatos történeteket, úgy döntöttünk, hogy Marci inkább beviszi az egyetemre az asztalt...
Az ilyen történetek engem mindig nagyon elgondolkodtatnak és rádöbbentenek arra, hogy én valami eszelős naiv vagyok: egyszerűen feltételezem az emberekről, hogy alapvetően jószándékúak, hogy jót akarnak és hogy ha rosszat is tesznek, hát utólag megbánják. És újra meg újra kiderül, hogy egy fenét van ez így. Én meg újra meg újra hiszek mindenkinek - úgyhogy azt hiszem, nekem nem az első pofon a legnagyobb, mert én csak nagy pofonokat kapok.