Amikor a költözés miatti sok baj és zűr közepette sokszor kiborulok, sírok, hiányzik az anyukám, meg teljesen elhagyom magam (nem értem ez most miért van egyébként, ennél jobban szoktam bírni a stresszt), akkor Marci mindig mondogatja, hogy ne most borulj ki...én meg sértődötten arra gondolok, hogy de mégis mikor boruljak ki, ha nem akkor, amikor nehéz az élet?
Aztán a sértődöttségemen valahogy mindig röhögni kezdek és kicsit megnyugszom.
Aztán a sértődöttségemen valahogy mindig röhögni kezdek és kicsit megnyugszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.