Ma Marci gyorsan dolgozik még mint az őrült, hogy legyen sok pénzünk (valami pályázatra hajt, persze alig foglalkozott vele szegény, de azért ábrándozunk, hogy kap majd egy rakás pénzt), én meg fosom a szót, mert az istennek nincs kedvem bezúzni a gyógyszeres szekrényt, meg semmi kedvem cipőket válogatni és még annyira sincs kedvem papírokat szortírozni.
Csak azt akarom már régóta mondani, hogy szerintem az embernek, ha gyerekei vannak, iszonyat sokat kell dolgozni a házasságán - és ez hiába közhely, szerintem az egyik legfontosabb -, mert gyerekkel luxus elválni.
Nap mint nap megfigyelem, hogy mennyire ragaszkodnak mindkettőnkhöz, hogy mennyire iszonyatosan fontos nekik mindkettőnk jelenléte, hogy mennyire várják a visszajelzést mindenre mindkettőnktől. Szerencsére Marci nagyon gondoskodó apa és bár keveset van itthon, mikor itthon van, akkor pelenkázik, játszik velük, eteti őket, csinál mindent derekasan.
Szerintem borzasztó volna nekik, ha valaha elválnánk - jó, nyilván más ez idősebb gyerekkel, bár szerintem az ember felnőttként is sérül, ha elválnak a szülei, de lehet, hogy ez csak az én mimóza lelkem szüleménye - és én bármit meg fogok tenni, hogy jól működjön az életünk.
Persze sokat gondolkodom azon is, hogy vajon a nagy szerelem az mindenre elég-e - jelenlegi álláspontunk szerint igen -, de ezt majd esetleg egy másik rettenetesen izgalmas dolgozatban fejtem ki nektek.
Csak azt akarom már régóta mondani, hogy szerintem az embernek, ha gyerekei vannak, iszonyat sokat kell dolgozni a házasságán - és ez hiába közhely, szerintem az egyik legfontosabb -, mert gyerekkel luxus elválni.
Nap mint nap megfigyelem, hogy mennyire ragaszkodnak mindkettőnkhöz, hogy mennyire iszonyatosan fontos nekik mindkettőnk jelenléte, hogy mennyire várják a visszajelzést mindenre mindkettőnktől. Szerencsére Marci nagyon gondoskodó apa és bár keveset van itthon, mikor itthon van, akkor pelenkázik, játszik velük, eteti őket, csinál mindent derekasan.
Szerintem borzasztó volna nekik, ha valaha elválnánk - jó, nyilván más ez idősebb gyerekkel, bár szerintem az ember felnőttként is sérül, ha elválnak a szülei, de lehet, hogy ez csak az én mimóza lelkem szüleménye - és én bármit meg fogok tenni, hogy jól működjön az életünk.
Persze sokat gondolkodom azon is, hogy vajon a nagy szerelem az mindenre elég-e - jelenlegi álláspontunk szerint igen -, de ezt majd esetleg egy másik rettenetesen izgalmas dolgozatban fejtem ki nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.