A család egy része képtelen napirendre térni afölött, hogy Marcikának Otti a kis patkány az alvós állata, merhát fúj, rusnya patkány.
De számomra rejtély, hogy mondjuk a játékmackó az miért olyan cuki és egyáltalán, miért lehet a medve kérdés nélkül kedves kabalaállat; kis utánajárással bárki kideríthet mindent róla és hát cseppet sem kedves képet festenek a leírások: agresszív, kiszámíthatatlan és ettől aztán baromi veszélyes állat; szerintem speciel nem is túl cuki a külseje sem, szóval na.
Én szeretem Ottit (akit persze én neveztem el még mikor születtek a gyerekek és akit nem mellesleg pont azért vettünk meg, mert nem olyan óriási klisé, mint a kismackó, meg a kiscica), mert Marcika is szereti, meg egyáltalán: egyrészt micsoda hülyeség, hogy egyes állatokat utálni kell (és ha jól értem, mindenkinek ugyanazokat kell utálni), másrészt gyakorolni kell a toleranciát bizony már ezzel is; a gyereknek van választási lehetősége és úristen, de sokszor lesz még olyan, hogy nem olyat választ majd, ami nekünk tetszik!
PS.: Ráadásul szerintem az igazi állatszeretet ott kezdődik, hogy nem taposunk el és csapkodunk le és irtunk ki minden, amúgy ártatlan élőlényt csak azért, mert nekünk történetesen valamiért nem tetszik; ezt sem utolsó dolog megtanítani egy gyereknek szerintem: engem például kifejezeten idegesít, mikor a gyerekek mesélik, hogy az óvó néni agyontaposta a poloskát vagy a lepkét. Miért, jézusom?!
És igen, kétségtelen, hogy én olyan anyával nőttem fel, aki a karján lévő dinnyelével etette a darazsakat és gilisztamentésre indult eső után, szóval mindig azt láttam, hogy az állatokat tiszteletben kell tartani.
PS.: Ráadásul szerintem az igazi állatszeretet ott kezdődik, hogy nem taposunk el és csapkodunk le és irtunk ki minden, amúgy ártatlan élőlényt csak azért, mert nekünk történetesen valamiért nem tetszik; ezt sem utolsó dolog megtanítani egy gyereknek szerintem: engem például kifejezeten idegesít, mikor a gyerekek mesélik, hogy az óvó néni agyontaposta a poloskát vagy a lepkét. Miért, jézusom?!
És igen, kétségtelen, hogy én olyan anyával nőttem fel, aki a karján lévő dinnyelével etette a darazsakat és gilisztamentésre indult eső után, szóval mindig azt láttam, hogy az állatokat tiszteletben kell tartani.
