Volt megint Anyák napi ünnepség az oviban, énekeltek, szavaltak, puszit adtak, nagyon édesek voltak.
Kaptam ajándékot is: két pici cserepes virágot, meg két képet rólam, amiket ők rajzoltak.
A rajzokhoz engem, a gyerekek által csodaszépen leíró pár mondatot is mellékeltek. (Azt mindketten elmondták, hogy zöld szemem van, vicces.)
Nem tudtam nem észrevenni - és nem azonnal a férfiak és a nők érzelmi életének (vagy legalábbis azok megnyilvánulásainak) óriási különbségére gondolni -, hogy Marcika leírása azzal fejeződik be, hogy az anyukám nagyon szeret engem, Lénáé meg azzal, hogy nagyon szeretem az anyukámat.
