ahogy a dolgok vannak

Na végre egy este és egy reggel, mikor nincs veszekedés (a kisebb villongásokat leszámítva). 

Marci szombaton végre hazajön (ezt a gyerekek az oviban el is mesélték gyorsan mindenkinek, kis cukik), de olyan romantikus most a helyzetünk, mint annak idején, mikor ő még Londonban lakott, én meg itthon, de már rettentő szerelmesek voltunk és muszáj volt folyton tartani a kapcsolatot, de valamiért sosem cseteltünk csak nagyon minimálisat, mindig e-mailt írtunk, na és most is ezt csináljuk (a szkájpolást beszüntettük, mert Lénike nagyon kiborul miatta), bár ma reggel beszéltünk telefonon és nagyon jó volt a hangját hallani, sok ez a három hét tényleg, igaz, kapcsolatunk ugye úgy kezdődött, hogy egy hónapig nem találkoztunk, úgyhogy gyakorlottak vagyunk ebben. 

Ez a szombati munkanap viszont iszonyú kegyetlenség, mindenkit utálok miatta, tűrhetetlen, már előre látom, hogy reggel négykézláb fogok kimászni az ágyból és akkor még a gyerekeimet is ki kell rángatnom. Eh. 

Amúgy meg tiszta nátha vagyok és kómás is, de a napsütés sokat dob a hangulatomon, csodálatos, hogy a tegnapi szeles hideg csak egy napig tartott. 

A csótányirtó elkotyogta, hogy az alattunk lakó nyanya a gócpont a házban, hihetetlen, de komolyan. Körülbelül tíz éven át éltünk úgy, hogy ennek a nőnek a fia tökig csavart erősítőkkel gitározott éjjel-nappal, aztán amikor épp megunta a gyakorlást (baromi hamisan játszott ráadásul), akkor bulit rendezett és zenét hallgatott a horror barátaival hajnalig, tette mindezt baromi hangosan persze, most meg drága anyukája (aki gyanúnk szerint tök süket, ezért nem tűnt fel neki, hogy mit művel a bunkó fia) baszki csótányokat nevel a lakásában, hát gyönyörű. 

(Mielőtt beköltöztünk, valami ilyet magyarázott nekem, hogy itt olyan csótányok vannak, amik bemásznak az ágyba is és erről a többi lakó tehet, mert nem takarítanak - most meg kiderül, hogy nála van a legtöbb. Bemásznak az ágyba? Jézusom, mennyi lehet akkor nála?! Nem akarom elképzelni. Akkor mondjuk annak tulajdonítottam a dolgot, hogy beszél össze-vissza, buta mint a föld, biztos csak képzeli, hogy csótányok másznak az ágyba, de most már nem vagyok olyan biztos a dolgomban... Az anyukám annak idején a lakógyűlésen mindig elmagyarázta neki, hogy mi történik, mert hát ő egy ilyen kedves nő volt, segített az elesetteken, nem is értem, hogy éppen ennek a nőnek hogy tudott segíteni...)

Valaki mondja meg mit vétettem?! Gondolom előző életemben elviselhetetlen szomszéd voltam, vagy ilyesmi.



PS.: Egy kellemesebb téma itt a végébe: van egy kislány a hatodikosok között (akiket versenyre készítettem múlt héten, meg amúgy is volt már pár angol órám velük), aki szerintem pont olyan, mint amilyen majd Léna lesz nagyobb lánynak, mindig elcsodálkozom, mikor pont úgy néz rám a nagy barna szemével, mint Léna, tök érdekes. Kicsit furcsállná szerintem, ha kérnék tőle kisgyerekkori képeket, de annyira kíváncsi vagyok a fiatalabb arcára, hogy nehéz megállni.
Ja, a szép barna szemet úgy érzem,  illusztrálnom is kell (mármint Lénával):