"Szabad élet, szabad madár"

Na jó, hát van azért pozitívuma is a zeneiskola végének: lett egy pár szabad órám, ugyanis Marcus mától megint úszni megy Lénával péntek délután; ugyan nagyon praktikus, hogy mind egy iskolába járunk, de nekem a szabad perceim száma nullára redukálódott mióta ez így van és soha de tényleg soha nem tudok egy percre sem egyedül lenni:  az iskolában ugye folyton diákok vesznek körül, na meg a miniatűr tanáriban ezer tanár egy rakáson, aztán délután korán hazahozom a gyerekeket és velük vagyok, pedig rettentően vágyom rá, hogy nagy ritkán egy kicsit magamban legyek és halljam a saját gondolataimat.

Megyek is, főzök egy kávét és olvasok - tuti, hogy a világ királyának érzem majd magam.