Néha elkezdek félni, meg azon gondolkozom, hogy, a régi háziorvosom szavaival, a "lötyögős szívbillentyű"* betegségnek számít-e egyáltalán.
Amúgy ma tök jót fociztunk és tollasoztunk a kertben, a gyerekek pedig változatlanul szuper jó fejek: amíg mi tanítottunk (Marci nagyon cukin a kvantumokról mormolt a szomszèd szobában, míg én gyorstalpalót** tartottam a folyamatos múlt időből), addig megcsináltak minden leckét.
A nemzeti pedagógiai kar nemtomkicsodája ma hosszú e-mail-ben köszönte meg áldozatos munkánkat, hát remek, adhatna mondjuk pénzt is, ha már.
* ami kellemetlen szívritmuszavart okoz és még a főiskolán derült ki, hogy ilyenem van
** 20 percesek az online órák, de iszonyat nehéz ilyen kevés időt értelmesen eltölteni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.