Azért elhallgatva egyik-másik kollégámat, olykor tényleg megértem a társadalom nagy tanár iszonyát.
Például az egyik tanár nálunk valamelyik nap nem átallotta azt magyarázni, hogy ha iskola bezárásokat rendelnek el (ami szerinte csak azért iszonyú baromság, mert majd később le kell tanítani az elmaradt órákat, semmi köze egy potenciálisan elég veszélyes vírus terjedéséhez), akkor kizárt dolog, hogy ő hajlandó legyen nyáron pótolni az elmaradt tananyagot, majd kiíratja magát a háziorvosával három hétre.
Olyan dühös lettem, hogy azt mondtam neki, hogy én akkor viszont feljelentem táppénz csalásért*. Még azt is a fejéhez vágtam, hogy az emberek elég nagy része egész sokat dolgozik nyáron. Látszott, hogy teljesen fel van háborodva és azt kezdte magyarázni, hogy de ha az egyik folyton lógó kolléganőnk is megteheti, hát akkor ő is.
Jézusom.
Na pontosan ez a légkör az, amitől hányingert kapok és ami miatt folyton menekülni akarok; a fenti csak egy kis epizód az életünkből, most például van egy olyan balhé, hogy az egyik súlyosan nárcisztikus tanár azon mesterkedik (aláírásokat gyűjt, konspirál), hogy egy másik tanárt (akivel valóban nagyon nehéz együtt dolgozni, totál fafejű, problémás és viselkedésében sokszor nagyon hasonlít az ellene áskálódó, súlyosan nárcisztikusra) kirúgjanak.
* nem, nyilván nem fogom, nem vagyok az a feljelentgetős típus, de hogy lehet valaki ekkora ignoráns barom?! Ne zárják be az iskolákat, hogy ő tudjon zavartalanul nyaralni, hát persze.
PS.: Most vettem észre, hogy az előző volt az ötezredik posztom, pezsgőt ide!
PS2: írt a cég, ahol interjúztam, hogy annyira bizonytalan idők járnak, hogy most inkább nem vesznek fel senkit. Pont erre számítottam egyébként, de amúgy se mennék oda, már eldöntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.