Az agyamra megy a fogyásom körüli felhajtás. Bármit eszem, valaki biztosan megjegyez valamit, például 1, nahát, hogy lefogytam, ilyet szabad ennem? 2, nahát, hogy lefogytam, az segített, amit éppen eszem? 3, nahát, hogy lefogytam, ugye már nem fogom hordani azt a bő ruhát? 4, nahát, hogy lefogytam, jaj, így mennyire szép vagyok (ez tulajdonképpen szerintem egy sértés, amit azelőtt ugye nem mondtak ki, ti. "de ronda vagy"), 5, nahát, hogy lefogytam, ilyen kaját kell venni nekik is ehhez? Illetve bármi olyat eszem, ami mások szerint nem diétás, rögtön basztatni kezdenek (beleértve Marcit is sajnos), hogy ejnye, ilyet nekem nem szabad, hogy gondolom ezt, lemértem, beírtam már a kalóriabázisba?, stbstb. Fú, nagyon kimerítő, na meg néha tényleg kifejezetten sértő is.
Tök jó volt dagadtan jókat enni, mikor az égvilágon senkit nem érdekelt, hogy mikor mit tömök magamba.
PS: Jaj, a legjobb típust kifelejtettem: valaki olyan, aki maga is túlsúllyal vagy akár cukorbetegséggel küzd, ajánlgatni kezd nekem valami diétás finomságot, mondván ilyet még te is ehetsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.