Tegnap egy egész nagyot túráztunk a környékünkön és újra meg újra megállapítom, hogy szuper helyen lakunk: körös-körül erdők, dombok, gyönyörű.
Hazafelé egy szakaszon le akartuk vágni az utat és egy brutális lejtőn oldalaztunk/fenéken csúsztunk lefelé olyan kétszáz métert.
Én csúszás közben vagy röhögtem, vagy azt mormoltam az orrom alatt, hogy nem vagyunk normálisak, esetleg a kettőt együtt. Végül szerencsésen hazaértünk, Marcus megfogadta, hogy most 80 évig nem kirándul. (Fú, ilyen szempontból is nagyon kamaszodnak: mostanában alig akarnak feltápászkodni valami program miatt.)
Ha vasárnap, akkor meg sütök: diétás szilvás-diós és tökös-diós muffint, a hisztiseknek (aka Marcus) sima kakaóst. Tettem a végébe képeket és még egy szekrényben alvó Bellát is mutatok, mert ő egy óriási édesség (ahogy Léna mondaná).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.