Ezekben a vészes felvételizős időkben az (volt) a jó, hogy mindent meg kell(ett) mindig ünnepelni: mindennek az elejét, a végét, a sikert, a félsikert és persze a sikertelenséget is, úgyhogy tegnap is nekiálltunk (kölyök)pezsgőzni, édességezni, táncolni, énekelni, mindenféle hejehujálni (bár még csak Marcus papírja érkezett meg a felvételiről, de miatta kellett izgulni, hogy sikerül-e, szóval jó is ez így), sőt, hirtelen felindulásból regisztráltuk a gyerekeket ötnapos ún. csibetáborba is (jesus, ilyen aztán még tényleg nem volt), ami rögtön a tanév végén lesz Almádiban. Micsoda izgalmak, micsoda év!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.