Jaj, hát a gyerekek (és az apukájuk, aki az ajándékok materiális részét szállította) nagyon kis cukkerek: a nagymamájuk* nagy titokban küldött nekik egy verset, amit megtanultak (szintén titokban, olyan édesek, fent mormolták a szobájukban és tényleg nem vettem észre semmit) és elszavaltak nekem reggel, meg kaptam virágot, rajzot, sütit, na meg sok puszit.
Persze ilyenkor - meg amúgy is mindig - sokat gondolok én is az anyukámra, arra, hogy milyen fontos és különleges ember volt, hogy milyen jó lenne, ha még mindig itt lehetne velünk, ha ismerné az unokáit.
*köszönet és hála a nagyinak is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.