Persze most is van sok jó dolog a karanténjainkban (ebben a tanévben ez màr a màsodik), mikor kevésbé fàj épp a tüdőm, kàrtyàzom Marcussal, meg jàtszunk az ezeréves Gazdàlkodj okosannal (ez egy nagyon régi verzió, igazi békebeli porszívót lehet venni, meg italboltba és Röltexbe menni), főzünk közösen húslevest, sütünk palacsintàt és nézünk Mandaloriant. Az elkülönítésemet kb az első nap feladtuk, de úgy tűnik, az egyetlen màsik esélyes covidra Marcus volt, aki màr meg is gyógyult (bàr ma olyan aggasztóan nyomi, megbolondulok, ha visszaesik, bàr ez tényleg egy ilyen alattomos betegség, egyik nap sokkal jobb, aztàn megint rossz.)
Megbeszéltük leendő főnökeimmel, hogy hétfőn elkezdek online betanulni, remélem bírni fogom. Beszéltem az orvosom asszisztensével (az orvossal is, aki kb öt màsodperc utàn lepattintott, mondvàn, hogy egy covid tovàbbképzésen van, nincs ideje a covidos betegekre), aki azt mondta, hogy szerinte a jövő hetem még ràmegy a betegségre (ma van a tizennyolcadik nap), de azért reménykedem, hogy talàn hamarabb vége lesz, ma példàul egész virgonc vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.