Ez a szaglásvesztés ez egy horror dolog, bár tegnap felcsillant a remény, hirtelen éreztem a kedvenc tusfürdőm illatát - egy olyan tíz percre, most megint semmi, kivéve egy dolog: a kávé, ha nagyon erősen beleszagolok. Az ecetet is halványan érzem néha, ez már valami. Mondjuk ez az egész nyavalya ilyen hullámzó: egyik nap pocsékul vagyok, aztán másnap azt képzelem, hogy elmúlt minden bajom, utána megint szörnyű, eh, alattomos dolog ez. A hátam meg a mellkasom is ugyanígy, időnként nagyon fáj, aztán semmi, aztán megint...a legrosszabb a folyamatos aggodalom, hogy mi jöhet még és lesz-e vége valaha. Ez a tizenharmadik nap, szagokat tíz napja nem érzek. Utálom.
PS.: Ja és persze ahogy Martine írta: most, hogy minden azzal van tele, hogy baromira nőnek a számok és nekem teljesen egyértelmű tüneteim vannak, mindenki elkezd lebeszélni: á, ez biztos nem covid, azért nem érzel szagokat, mert náthás vagy, de miért lenne tüdőgyulladásod, be vagy oltva, miért lenne covid, annyi más betegség van, nem hiszem, ugyan már, stbstb. És egyébként pont az ilyen hangok miatt nem teszteltettem magam azonnal (na meg azért, mert az őszi szünet miatt úgyis itthon voltunk mind és naivan azt hittem, majd meggyógyulok simán) és persze azért, mert a családban már két szagláselmenős vaklárma is volt. Nem bánnám, ha ez is vaklárma volna, de sajnos kétlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.