hétfő, június 08, 2009

"...but big time"

Olyan ez a politika mint a pasik és a pornó viszonya: a férfiaknak mostanra olyan magas lett az ingerküszöbe, hogy lassan már csak egy (halott) kutya és egy (halott) nő szexuális aktusára állítják fel a farkukat, mért lenne ez máshogy a politikában? Egy unalmas politikus öltönyben, papírból makogva kevésbé látványosan csinálja a rendet, mint habzó szájú piromán barátocskája, háddenem?
Maj rendet csinálnak azok...Kik is? Ja, akik a nemzeti ünnepeken kocsikat gyújtogatnak, aha, rendet. És ha szabad kérdeznem (csak súgva merem, mer már biztos el is kezdték aaaa... mit is? megvan, persze, rendcsinálást, tényleg na) mi is a rend definíciója?

vasárnap, június 07, 2009

helyzetjelentés

Ma egész nap egymással szemben ülve dolgoztunk: Marci a képleteit gyúrta idegbeteg fejjel, én pedig próbáltam életképessé és angollá tenni egy nagyon idegesítő és nagyon magyartalan honlap szövegét. Amikor már egyértelműen túl komolyan vettük magunkat, a meglepetés erejével élve időről-időre belemondattam a nagy csöndbe a SZTAKI szövegmondó robotjával, hogyaszongya farbatosz.

tko*

Megfigyeltétek, hogy sokan egy-egy fájdalmasabb szakítás után, a szerelmi csalódásukat gyógyítandó, a csalódás miatt érzett kétségbeesést mintegy igazolásként használva elkezdik kiélni az összes rejtett és piszkos szexuális vágyukat?
Persze, tudom, van erre sokféle magyarázat, helyre kell állítani az önbizalmunkat, menekülnünk kell önmagunktól (de hogy mér pont egy másik ember ánuszába, az mondjuk számomra még nem világos), a szex általi önkívület (szintén nem világos pont, hogy szórakozóhelyeken felszedett tök részeg izékkel sikerülhet-e akár csak imitálni is bármilyen önkívületet) segíthet elfelejteni nagy fájdalmunkat, satöbbisatöbbisatöbbi, de azér nekem mindig gyanúsak ezek a nagy tombolások.
Merhogy ezek az emberek talán egyszerűen csak kefélni akarnak naphosszat, viszont egyelőre hosszabb távon még mindig a legkényelmesebb módja az ilyesminek egy párkapcsolat fenntartása, naszóval nem lehet, hogy a sok blabla a csalódásról, meg a tombolásról, meg a megtört szívekről (és a megtört szívek gyógyszeréről, a könyékig vaginában túró kézről) csak maszlag és hogy ezek az emberek korántsem a szeretett személy elvesztését siratják, nem miatta tombolnak, hanem ők bizony inkább az orgazmus hiánya feletti bánatukat fejezik ki így: mert talán ezek az emberek (jó, hát általában férfiak, igen, de nem kell hisztizni, nőben sem ritka az ilyen, igazatok van) simán csak tettetik a kapcsolatot az orgazmusért*?

elmebeteg álmaim vol. 256000

Mo: Azt álmodtam, hogy megcsaltalak egy lánnyal.
Ma: Még jó, hogy nem egy macskával.
Mo: Ja,a lány egy krokodilt tartott otthon.

szombat, június 06, 2009

"When I'm smoking, smoking, put my worries on a shelf"

Ha megfigyelitek, mindig mindenki csinál valamit, mindig lehetőleg valaki más társaságában: utazik, vásárol, beszél, eszik, iszik, olvas, ír, netezik, tévézik, főz, takarít, mos, táncol, ordít, sír, pakol, énekel, kefél, kefélni akar, kefélés után üdvözülten mosolyog, újra kefélni akar, telefonál, fésülködik, sminkel, zuhanyozik, tanul, dolgozik, monitort bámul, csetel, röhög, najó, szóval folyamatosan strukturálja az időt, mer ha nemcselekszik, abba belepusztul.
Szerintem a dohányzás az egyetlen tevékenység, amikor a legtöbb ember képes csendben, egyedül, önmagával lenni és nemcsinálni semmit (trust me, sokszor tényleg csak fogják az égő cigit, bele sem szívnak, mer annyira lefoglalja őket a merengés): ilyenkor mindenki csak bambul és láthatóan elengedi a zavaró gondolatokat, nem szorong a múlt vagy a jövő miatt, lecsendesedett tudattal csak úgy létezik...naszóval ma arra jutottam, hogy a dohányzás a modern kor egyik legnépszerűbb meditációs formája.





(És akik nem dohányoznak, azokkal mi van?

Azok? Azok meditálva isznak. )

feljegyzések a nyughatatlan hülye picsák házából

A bölcsiből az oviba, az oviból az iskolába, az iskolából az oviba vagy egy munkahelyre, de legalább egy másik iskolába, a felnőttektől a gyerekekhez, a gyerekektől a felnőttekhez, a játszótérről haza, otthonról a játszótérre, a barátnőmtől az anyukámhoz, az anyukámtól a barátnőmhöz, az ából a bébe, a céből a débe, a párizsis zsömle helyett a sajtos zsömléhez, a főiskoláról az egyetemre, az Istvántól valaki (bárki) máshoz, a Wichmannból a Kiskacsába, a Kiskacsából a Grinzingibe, a Grinzingiből a könyvtárba, a könyvtárból házibuliba, a házibuliból az ágyamba, Budapestről Londonba, Londonból Budapestre és a Balatonra, a Balatonról Budapestre, Fonyódról Boglárra, Boglárról Fonyódra, a Váci útról Békásmegyerre, Békásmegyerről Szentendrére, Olaszországból Londonba és Budapestre, a multiból a nyelviskolába, a nyelviskolából a multiba, irl-ből url-be, url-ből irl-be, hidegből melegbe, gyorsból lassúba, kutyától macskához, el mindenhonnan, mindig elvágyódtam.

péntek, június 05, 2009

"for fear of growing old"

Tegnap úgy döntöttem, hogy ledobom magamról a belső bizonytalanságomból fakadó béklyókat és igyekszem a lehető legjobban érezni magam, úgyhogy délután végiggondoltam, hogy egyértelműen nekem van a leghosszabb szempillám egész Triesztben és ideje ennek megfelelően viselkednem, aztán Michele-pesztrálásból hazafelé, vásárlás közben amolyan nagyvárosiasan táncoltam az olajbogyós pult előtt, miközben Brian Molko azt énekelte a fülembe, hogyaszongya sometimes it's faded disintegrated for fear of growing old.
Este a macskának részletesen elmagyaráztam, hogy miért kell elköltöznie: ilyen mértékű szépség az emberi szervezet számára már nem tolerálható.

csütörtök, június 04, 2009

Kedves tévénéző gyerekek!

Na, szóval úgy van ez, hogy aki úgynevezett "normális" (nem tudok most jobb szót, pszichológus hallgatók számára a normális jelen esetben valami nagy tömegek számára is könnyen átélhető és viszonylag gyakran alkalmazott) életvitellel - esti filmnézés, sport, sok szex, netezés, olvasás, nevetés, beszélgetés, merengés, lófaszka - tengeti amúgy is nehezen strukturálható életét, az szánalmas nyugdíjas létet mondhat magáénak és hát abban már most megegyezhetünk kiscicáim, hogy ez tök unalmas.
Azok azonban, akik egy héten legalább egyszer (legjobb azonban minden másnap) sakál részegre isszák magukat felesleges beszélgetéseket folytatva állítólagos barátaikkal - vagy vadidegenekkel, a lényeg, hogy nemtelen lények legyenek, testtömegük ne haladja meg az ötven kilót és vámpírsmink takarja elképesztően tompa tekintetüket -, illetve magukból bohócot csinálva mindenféle zenés táncos szórakozóhelyen kötelességből ugrálnak teljesen fölösleges zenékre, azok aztán tuti menő arcok, azok aztán vadak, bohémek, szabadok, mernek, tudják, teszik; feleim, kezemben az örök fiatalság titka, holnaptól árulom, éljek, éljen, yea.

szerda, június 03, 2009

"se az úton, se az útfélen, se öltözve, se öltözetlen"

Annyira elvesztem már ebben a "segítek neked, szívd a véremet"-állapotban, hogy fogalmam sincs, én hogyan kérjek segítséget, mikor épp tanácstalan vagyok.
Évek óta nem szoktam a bajaimról meg a félelmeimről beszélni és az emberi kapcsolataimat direkt mindig úgy alakítottam, hogy én legyek a csapolható fél, én legyek aki meghallgat, tanácsot ad, kérdezget, segít és mindig nagyon ügyeltem rá, hogy nekem ne kelljen magamat megmagyarázni, ne kérjek soha se tanácsot, se segítséget, ne tegyek fel kérdéseket, azaz hogy én soha ne legyek minimálisan se kiszolgáltatva és lehetőleg ne kerüljek túl közel senkihez.
Fogalmam sincs, hogy ez miből táplálkozik, nyilván van benne sok gőg, sok bizonytalanság és sok félelem is, de tény, hogy az emberekhez való viszonyom már régóta Mátyás király mesébe illő: adom is magam, meg nem is, velük is vagyok, meg nem is.

kedd, június 02, 2009