tko*

Megfigyeltétek, hogy sokan egy-egy fájdalmasabb szakítás után, a szerelmi csalódásukat gyógyítandó, a csalódás miatt érzett kétségbeesést mintegy igazolásként használva elkezdik kiélni az összes rejtett és piszkos szexuális vágyukat?
Persze, tudom, van erre sokféle magyarázat, helyre kell állítani az önbizalmunkat, menekülnünk kell önmagunktól (de hogy mér pont egy másik ember ánuszába, az mondjuk számomra még nem világos), a szex általi önkívület (szintén nem világos pont, hogy szórakozóhelyeken felszedett tök részeg izékkel sikerülhet-e akár csak imitálni is bármilyen önkívületet) segíthet elfelejteni nagy fájdalmunkat, satöbbisatöbbisatöbbi, de azér nekem mindig gyanúsak ezek a nagy tombolások.
Merhogy ezek az emberek talán egyszerűen csak kefélni akarnak naphosszat, viszont egyelőre hosszabb távon még mindig a legkényelmesebb módja az ilyesminek egy párkapcsolat fenntartása, naszóval nem lehet, hogy a sok blabla a csalódásról, meg a tombolásról, meg a megtört szívekről (és a megtört szívek gyógyszeréről, a könyékig vaginában túró kézről) csak maszlag és hogy ezek az emberek korántsem a szeretett személy elvesztését siratják, nem miatta tombolnak, hanem ők bizony inkább az orgazmus hiánya feletti bánatukat fejezik ki így: mert talán ezek az emberek (jó, hát általában férfiak, igen, de nem kell hisztizni, nőben sem ritka az ilyen, igazatok van) simán csak tettetik a kapcsolatot az orgazmusért*?